“Nagyon szeretünk együtt játszani” – Gryllus Dorka és Simon Kornél válaszolt

2019 május 14. kedd, 8:27

A Gryllus Dorka és Simon Kornél házaspár a Varsói melódia című előadásban ismerkedtek meg 2010-ben, azóta egyre többet játszanak együtt. A Nők Lapja új munkáikról kérdezte őket.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Annak kapcsán, hogy együtt játszanak az Ízig-vérig tévésorozatban, Simon Kornél kifejtette: “Élmény volt a közös munka a rendezőkkel, Herendi Gáborral és Szilágyi Fannival, most várjuk, hogy lássuk a kész epizódokat is. Kíváncsiak vagyunk, mert még soha nem dolgoztunk ekkora tempóban. Egy sorozat forgatásán ugyanis nem három hasznos percet veszünk fel naponta, mint a mozifilmnél, hanem tízet. Sokkal több szöveget kellett megtanulni, és ez könnyen a minőség rovására mehet. De itt szerencsére nem így történt.”

A felvetésre, miszerint a humor a legfőbb fegyvere, úgy vélekedett: “Furcsa, én sokáig nem gondoltam magamról, hogy humoros ember lennék. A Vidám Színpadon Magyar Attila időnként hátba vágott, hogy “Na mi van, komoly színész?” Tény, hogy akkor még másképp gondolkodtam a színészetről. Azt hittem, semmi mást nem szabad beengednem rajta kívül az életembe, még a sportot se, mert az megölné ezt a borgőzös, kissé depressziós hangulatot, amelyben a mély gondolatok csíráznak. Aztán idővel rájöttem, hogy igenis szabad jó életet élni, jókat enni, edzeni, kirándulni, örülni az életnek. És hogy a humor ugyanúgy része a színháznak, mint a dráma.”

Gryllus Dorka arról is beszélt, férje nagyon gyorsan tanul szöveget, egy órán belül bármennyit berak a fejébe. “Nekem kicsit többet kell ehhez foglalkoznom egy szöveggel. De amúgy is, egy nőnek általában több energiát kell tennie ebbe a pályába, mint egy férfinak. A Színművészetire sokkal több lány jelentkezik, mint fiú, viszont még mindig több a férfi szerep, mint a női. Női drámaírók, forgatókönyvírók, női rendezők kellenének, hogy javuljon ez az arány. Hogy tudjunk női sorsokról, női perspektívából is mesélni” – tette hozzá.

A Varsói melódia című előadásban ismerkedtek meg 2010-ben, azóta egyre többet játszanak együtt. Ennek kapcsán Simon Kornél elmondta: “Jól tudunk, és nagyon szeretünk együtt játszani Dorkával. Ahogy a ma esti, Nyáry Krisztián könyvéből készült Így szerettek ők című előadásban is. Benedek Elek és Fischer Mária történetét Dorka minden előadás alkalmával meg is könnyezi. Most picit izgulok, mert fél éve nem játszottuk, és ilyenkor nehéz újra felvenni a fonalat.”

A felvetésre, miszerint nem lehet könnyű eljátszani a tévésorozatban, hogy elválnak, Gryllus Dorka elmondta: “Nem tévedsz. Ez valóban egy árny, amiről a fejünkben tudjuk ugyan, hogy nem a valóság, de olyan ez, mint a műcápa. A delfin attól is megijed, hiába van kitömve. Tegnap Korcival pont arról beszélgettünk, hogy inkább nem jönne el az Anna Karenina című előadásra, amiben én játszom Annát. Nem szeretné most végignézni, ahogy beleszeretek valakibe, és elhagyom a férjemet. (…) Én, amikor beleszerettem Korciba, szinte nem kaptam levegőt. Egyszerűen nem voltam ura önmagamnak. Nem tudom, képes lettem volna- e legyőzni ezt az érzést, még ha lett volna is egy gyerekem valaki mástól. De szerencsére nem volt. Ebben a darabban egyébként mindenki megteszi a tőle telhető legtöbbet. Anna is igyekszik mindenkinek megfelelni, a férjének, a gyerekének, a szerelmének egyaránt. Csakhogy ez nem megy. Iszonyú sorstragédia.”

Arról, miért pont az alternatív színház irányába mozdult, miért, hogy az Anna Kareninát és most a Cseresznyéskertet is a Trojka Színházi Társulással valósítja meg, úgy fogalmazott: “Több oka is van. Az egyik, hogy nagyon szeretem ezt a szobaszínházi játékstílust, és izgalmas volt mindkét munka Soós Attilával. Az Annát a KuglerArt Szalonban játsszuk, egyetlen szobában, maximum negyvenegy néző előtt. Nagyon közel ülnek hozzánk, látják minden rezdülésünket. Hasonlít a filmezéshez, és az hozzám nagyon közel áll. A másik, hogy én alapvetően egy hippi lány vagyok, kedvelem ezt a szabad, őszinte légkört. Kornél épp nemrégiben mondta, hogy úgy látja, jót tesz nekem, hogy tizenöt évi magányos utazgatás és repkedés után Berlin és Budapest között, végre egy csapat része lehetek.”

Arról, hogy Kornél mostanában mire büszke, elárulta: “A rendezéseimre. Márciusban mutattuk be Győrben A kis herceg színpadi változatát, és valamit eltalálhattunk, mert az iskolások csillogó szemmel figyelik az előadást. Márpedig a gyerekek mindig őszinték. Egyre inkább misszióvá formálódik bennem, hogy nekik kellene színházat csinálni. Hiszen mi neveljük ki a jövő kultúrafogyasztóit! Egyébként ez nem új számomra, hiszen Szegeden négy éven keresztül gyerekeknek játszottam… A színészetből viszont mostanában kicsit visszavettem. (…) Arról szó nincs, hogy abbahagynám, továbbra is fellépek a Centrál és a Madách Színházban, és most felkért a Veres 1 Színház is egy új előadásra. Két éve nem próbáltam új darabot, alig várom a közös munkát Schlanger Andrással! De szeretek két lábon állni, és a rendezés is izgat. Élvezem, hogy rálátok az előadás egészére, és a magam szájíze szerint alakíthatom.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.