“Vállaljuk egymást” – Egri Márta és Ergi Kati válaszolt

2019 május 15. szerda, 8:39

Szegő András a Nők Lapjában készített interjút a színésznőkkel.

A Nők Lapja interjújából:

Szegő András többek között arról is kérdezte a művészeket, mi volt legrosszabb színházi élményük.
Egri Kati elárulta, nemrég akkora dugót fogott ki, hogy hét óra tízre ért be a Karinthy Színházba. “Ott várt a közönség, a társulat, nem tudták elkezdeni az előadást. Valami szörnyűség volt! Hogy időt nyerjek, a kocsiban kisminkeltem magam, de időről időre sírógörcsöt kaptam tehetetlen dühömben, és minden összefolyt. Nem is tudom, hogyan voltam képes lejátszani az előadást. Komolyan azt hittem, hogy ott, a nyílt színen halok meg! Ki gondolta, hogy két és fél óra alatt nem érek be?!”.

Egri Márta egyszer a Vígszínházba felejtett el bejönni egy előadásra. “Kábé 30  évet öregedtem, amikor megtudtam. Akkor még nem volt mobiltelefon, valahol csellengtem, és nem találtak. Utána évekig pánikbeteg voltam. Ráadásul mi azért még a régi iskolát képviseljük a színházban, előadás előtt egy-másfél órával már bent vagyunk, és készülünk, hangoljuk magunkat” – árulta el a színésznő.

Arról, színházi gyermekekként mikor döntötték el, hogy maguk is színészek lesznek, Márta elárulta: “A gimnázium színjátszó szakkörében fogalmazódott meg bennem, hogy színésznő akarok lenni. Annyi örömöm volt a próbákon, az előadásokban, meg éreztem is némi tehetséget, ez adott valami eltökéltséget. Előtte jelmeztervező akartam lenni, de ez a vonzódás mindent felülírt. (…) Nagy örömködésre nem emlékszem, nagy botrányra igen. Apu borzalmasan nem akarta. Pontosan tudta, hogy milyen kemény, kiszolgáltatott pálya. Létezett az a bizonyos szereposztó dívány, meg saját tapasztalatából is tudta, milyenek az ifjú színészfiúk.”

Kati pedig úgy fogalmazott, mindig is színésznőnek készült. “Azt mondják, hogy a színháznak lényeges eleme a szexualitás, és ez így is van. Ez nagyon veszélyes játék, különösen fiatalon, amíg az ember hajlamos átadni magát a szerepnek, és szabadjára engedi az érzelmeit. De kell is, hiszen gondolj bele, nézőként el tudnád hinni a szerelmet, ha két aszexuális ember ölelgetné egymást?” – vette fel. Márta pedig bevallotta, még nem nem volt olyan férfi partnere, akibe ne lett volna szerelmes, vagy ne érzet volna valami bizsergést az érintésére.

Arról, milyen együtt játszani, elmondták, régebben skínkeservvel ment, nemrégiben viszont A kripliben éppen egy testvérpárt játszottak, és jól érezték magukat együtt. Arról is beszéltek, az ellentétek dacára jó testvérségben vannak, mindig őszinték egymáshoz és mindent megbeszélnek.

A kérdésre, rivalizáltak-e egymással, Egri Kati kifejtette: “Persze hogy volt, amikor az egyikünknek ment jobban, máskor a másikunknak. Megtanultuk tudomásul venni a helyzetet, és jó képet vágni akkor is, ha nehezünkre esik. 1985-ben született Fruzsi, Márti nagylánya, én meg Jászai Mari-díjat kaptam. Amikor hazamentem, anyukám mondta, milyen jó nekem, hogy kitüntetést kaptam, én meg kifakadtam: Mártinak van gyereke, férje, az én szerelmem meghalt autóbalesetben. Akkor kinek jó?! De alakult fordítva is az évtizedek során. Nem szabad összehasonlítani! (…) Egy neves kritikus életem egyik legjobb alakítását Mártának adta, viszont volt a tévében, hogy Márti jelent meg, és engem feliratoztak alá. Nagyon nagy baj így sem történt. Vállaljuk egymást” – szögezte le a színésznő.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
(Nők Lapja 2019.04.24 – 26,27,28. oldal)