“Nem díjakat vagy kegyeket osztunk” – Beszélgetés a POSZT-válogatókkal

2019 május 21. kedd, 7:40

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozatán a POSZT versenyprogramja volt a téma. A két válogatóval, Gulyás Gáborral és Zalán Tiborral, valamint Turbuly Lilla kritikussal Veiszer Alinda beszélgetett.

A Fidelio cikkéből:

A válogatók nem határoztak meg a maguk számára előzetes kvótákat semmilyen tekintetben, kizárólag az esztétikai szempontok mentén állították fel sorrendjüket. Az nehézséget okozott, hogy a színházak sokkal több előadást regisztrálnak kamaraszínházba, mint nagyszínpadra. “Ha azt nézzük, hogy a 14-be mi kerülne be és mit cserélnénk, ha abszolút listát tekintenénk, biztos, hogy másképp nézett volna ki a végeredmény nálunk is” – fogalmazott Gulyás Gábor. A válogatók elárulták, a Nemzeti Színházból Az ember tragédiájáról eltért a véleményük, az Örkény kimagasló évadáról megegyezett – onnan a beválogatott Secondhand mellett A hattyú és Az üvegbúra is versenyben volt náluk, Mohácsi János szombathelyi Revizoráról pedig a szünetig azt gondolták, ott lesz a helye Pécsen.

Veiszer Alinda, Turbuly Lilla, Gulyás Gábor és Zalán Tibor / Fotó: Éder Vera

Veiszer Alinda, Turbuly Lilla, Gulyás Gábor és Zalán Tibor / Fotó: Éder Vera

A versenyprogramot kritika illette a függetlenek hiánya miatt. Gulyás szerint ez egy nagyon kellemetlen, rossz vád, ami ellen nehéz védekezni. Úgy vélte, megváltozott a színházi világ. „Ha megnézzük, milyen független színházak kerültek be a POSZT-ra az elmúlt időszakban, azt látjuk, hogy olyanok, amelyek valamilyen kőszínházban társulati tagokból szerveződnek. Vannak hagyományos értelemben vett függetlenek, de nagyon sok példa szerintem azért nem stimmel, mert nem ebben a rendszerben működnek ezek a színházak” – tette hozzá. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy mindkettőjüknek kifejezetten fontos a független színház, több alternatív produkciót is kértek, hogy regisztráljanak, de nem volt szempont, hogy a függetleneket előnyben részesítsék. “Nem díjakat osztunk vagy kegyeket, hanem előadások versengenek egymással és ez lett a végeredmény” – tette hozzá Gulyás Gábor.

“Azt élveztem a több mint 200 előadás megnézésében, hogy nem kellett színházi dramaturgnak lennem. Nem azt néztem, hogy mi nem működik, hanem azt, hogy mi működik” – mondta Zalán Tibor, akinek a meglátogatott színházakban munkatársai, ismerősei, barátai vannak, ahol darabjait játszották, de a személyes kapcsolatokat a válogatás felülírta.

A kortárs magyar drámát nem siratnák, 47 ilyen bemutatót láttak, amiről úgy vélik, még akkor is magas szám, ha ezek legnagyobb része stúdió- vagy kamaraszínházban látható. Zalán Tibor a színészrendezést is trendnek látja, amivel nem ért feltétlenül egyet, az pedig fájdalmasan érinti, hogy a drámaszövegekbe rendező vagy a társulat beleír, mert ezzel akár az egész darab szerkezetét, mondandóját, filozófiáját sérthetik. Pozitív tendenciaként jelezték, hogy sok fiatal, tehetséges rendező kap lehetőséget, és a harmincas vagy a 30 alatti korosztályhoz tartozó alkotók fontos, jelentős produkciókat hoznak létre.

Folytatást itt talál.