Kelemen Kristóf: “A demokrácia lényege pont a dialógus”

2019 május 23. csütörtök, 7:43

Jelenleg két előadása is fut a Trafóban: a Magyar akác a mai magyar politikai közbeszéd elé állít görbe tükröt, a Megfigyelők pedig az ügynökkérdést járja körül. Az alkotót a Librarius.hu kérdezte.

A librarius.hu cikkéből:

“A színház a jelenben létezik, a jelenben hat igazán – egy videófelvétel sosem adja vissza az élő pillanatokat –, ezért evidenciának érzem, hogy reflektáljon arra, amiben most élünk, legyen szó akár közéleti vagy közérzeti kérdésekről. Fontosnak tartom az új kortárs drámák jelenlétét, főleg mivel a magyar színházi hagyományban mindig kicsit háttérbe vannak szorítva – a jól ismert klasszikus művekkel szemben” – hangsúlyozta Kelemen Kristóf.

“A magyar színházi hagyományban általában a meglévő drámák mentén gondolkodunk az alkotásról, és a klasszikusok élveznek előnyt, amelyek áthallásosan ugyan reflektálhatnak a mai magyar közéletre, de mégsem olyan direkt módon, mint egy kortárs dráma. Szerintem az én generációmnak kell kezdeményeznie, hogy minél több jelenkorban játszódó kortárs mű szülessen, továbbá hogy teret kapjanak a különböző témák mentén szerveződő, nem irodalmi alapú projektek is. A közéleti témák alatt szerintem érthetünk általános emberi történeteket is, de ha aktuális társadalmi kérdések kerülnek elő, gyakran belefuthatunk a politika mint szimbolikus terep vizsgálatába. A mai magyar kultúrpolitika pedig nem szereti, ha a művészek ilyen értelemben tükröt mutatnak. Ez is az államszocializmusból maradt rossz beidegződés, hiszen a demokrácia lényege pont a dialógus” – vélekedett a Radnóti Színház dramaturgja.

Kelemen Kristóf / Fotó: Dömölky Dániel

Kelemen Kristóf / Fotó: Dömölky Dániel

Megfigyelők című darabja az ügynökkérdést dolgozza fel. Sokat kutatott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, amely a korszak tárgyalásához fontos adalékokat szolgáltat. “Az ügynöki munka mai értelemben felért egy félállással. Meg kellett szervezni a találkozókat a tartótiszttel és a megfigyelt személyekkel, majd megírni a jelentéseket, mindezt folyamatos szerepjátszással és hazugsággal kitakarva. Bár a tartótisztek és az ügynökök általában nyilvános helyeken találkoztak, a titkos jelzések és előre kitalált fedősztorik miatt egyfajta színjáték zajlott a nyilvánosság előtt. Azt gondolnánk, hogy az ügynökhálózat egy titkos, földalatti szervezet volt, holott a felszínen zajlott, láthatatlanul. E hétköznapi momentumokon keresztül sokkal jobban megérthető az érintett személyek pszichéje” – mesélte Kelemen Kristóf.

Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy nagyon sok beidegződést és reflexet megörököltünk az államszocialista korszakból, és ezek tovább élnek. A kérdésre, mennyire tudja feloldani ezeket a beidegződéseket a színház, az alkotó így válaszolt: “Olyan módon képes feloldani, hogy beszélgetést generál, szembesíti a nézőt bizonyos szélsőséges emberi helyzetekkel és átélhetővé teszi azokat. Magyarországon a közösségi emlékezet sok ponton hiányos, a saját generációm számára a történelem nehezen hozzáférhető, pedig pont ennek ismerete segítené a saját élethelyzeteink átértékelését.”

Forrás: librarius.hu