Murányi Tünde: “Mindig is bátor voltam”

2019 május 29. szerda, 9:03

Mielőtt a Színművészetire jelentkezett volna, “képzőművész palántaként” a Színházak Központi Műtermeiben kezdett dolgozni, ott, ahová lányokat nem vettek fel. A főiskola elvégzése után a Vígszínház szerződtette. A felújított Házi Színpad első bemutatója volt a sokat emlegetett Trisztán és Izolda, az az előadás, amiben férjével, Kálid Artúrral egymásba szerettek. Most ismét együtt állnak színpadra, a Pinceszínház Meghallgatásában. Emellett játszik a Karinthy Színházban, a Pesti Magyar Színházban, a Játékszínben és második bemutatójára készül szülővárosában, Tatabányán.

Murányi Tündét kérdezte a Deszkavízió: 

A Tatabányán készülő Cabaret-ról szólva elmondta: “Ez ott most a második munkám, az első az Anconai szerelmesek volt, ami nagyon nagy siker lett. Örültem, hogy ismét gondoltak rám, mivel Tatabányán születtem és valahogy mindig úgy alakult a pályám, hogy csak ritkán léptem fel a színházban, akkor is inkább gálákon, különféle rendezvényeken. Egyszer, még frissen végzett főiskolásként játszottam csak ott, Bujtor Pista rendezte a Liliomot Székesfehérváron, amiben én voltam Julika, Gáspár Sándor pedig Liliom, és ezt hoztuk fel Tatabányára, hatalmas élmény volt. A Cabaret nagy vállalás, Béres Attila rendezi, Bodor Johanna a koreográfus, és június közepére már kvázi készen leszünk vele.”

Arról, hogy mi volt az, ami a színészi pálya felé irányította, Murányi Tünde elmondta: “A véletlen. Kiskoromtól kezdve énekeltem, zenéltem, balettoztam, festettem… sok művészi, önkifejezésre alkalmas dolgot csináltam, ezért is jelentkeztem a Képzőművészetire, ahová viszont nem jutottam be. Az érettségi után felköltöztem Budapestre, elkezdtem munkát keresni és a Színházak Központi Műtermeibe vettek fel, oda, ahol nem foglalkoztattak nőket, mert komoly fizikai munka volt. Akkoriban az Operát leszámítva minden színháznak mi csináltuk a díszletet, itt dolgoztam a Blaha Lujza tértől nem messze, a Csokonai utcában. Nagyon szerettek ott engem, őrült kis képzőművész palánta voltam, kétcentis rövid hajjal, alig voltam több negyven kilónál, Öcsinek is szólítottak (nevet). Igazából ennek a munkának köszönhetően, hátulról kerültem be a színházakba, ugyanis mindig engem vittek, ha valamit ki kellett javítani a díszleten, én pedig boldogan mentem a kis ecsetemmel.”

Az egyik osztálytársa Alföldi Róbert volt, akivel már a főiskolán, és utána is sokat dolgozott, ő rendezte a Trisztán és Izoldát, ami összehozta Artúrral.

“Ennek már huszonkét éve, és azóta se múlt el a szerelmünk és remélem soha nem is fog (mosolyog). (…) Artúrral nem csak szeretjük, hanem tiszteljük is egymást, mindketten nagyon érzékenyek vagyunk, ezért vigyázunk is a másikra, munkában, magánéletben egyaránt” – árulta el a színésznő, aki arról is beszélt, mit változtatott meg benne az anyaság.

“Mindig is egy bátor, vagány csaj voltam, talán az vagyok még most is, de a szülés után nagyobb lett a felelősség, nagyobb lett a tétje a dolgoknak, már nem csak magamért vagyok felelős. De hogy színészként változtam-e valamit? Szerintem gyökeresen nem, viszont az anyaságtól, a gyerekeimtől gazdagabb lettem. (…) Mindig volt munkám, miközben az egy percig nem volt kérdés, hogy a gyerekeimmel legyek. Egymás után jött a két baba, viszonylag hosszú idő volt, de ösztönösen csináltam mindent, nem gondolkodtam azon, hogyan és mikor kellene visszatérnem a színpadra. Olyan nagy boldogság ők nekem, hogy nem éreztem, hogy lemaradnék bármiről is. Sokáig minden feladat után kaptam a következőt, nem kellett helyezkednem, nem is volt időm ezzel foglalkozni, rosszul is vagyok, ha arra gondolok, hogy nekem kellene kijárni a szerepeket. Nem dúskáltam persze mindig, volt egy időszak, amikor elveszett voltam, amikor azt éreztem, hogy nincs rám szükség és nem kezelnek a helyemen mindig jött egy löket, ami kihozott a mélypontról” – fogalmazott Murányi Tünde.

Legutóbbi bemutatója a Meghallgatás volt a Pinceszínházban, amiben húsz év után ismét együtt játszik Kálid Artúrral.

“Gáspár András, aki az előadást rendezte, adta oda a darabot Artúrnak, ők ismerik egymást régóta, sokat játszanak együtt, Artúr pedig megkért, hogy olvassam el és mondjam el, mit gondolok. Elolvastam, és mondtam, hogy csináljuk meg. (…) Másfele jártunk a pályánkon, valamiért sosem találkoztunk, persze mindig ott lógott a levegőben, hogy csinálni kellene valamit ismét közösen, voltak is próbálkozások, de egyik sem jött össze. Nagyon örültem a Meghallgatásnak, mert meg lehet benne mutatni mélységeket, azt is mondhatom, hogy színészileg is volt tétje” – fejtette ki a színésznő.

A teljes interjút itt olvashatják.