“Papa, menőn énekelj!” – Bretz Gábor operaénekes válaszolt

2019 május 31. péntek, 8:12

Az álmok beteljesüléséről és a kritikák kereszttüzéről is beszélt az operaénekes a képmás.hu interjújában.

A kepmas.hu cikkéből:

“A feleségem, az apukám és az anyukám a fő kritikusaim. Anyukám részletekbe menően, apukám célirányosan, lényegre törőn mondja a véleményét. Bernadett a kettő közötti átmenet. A gyerekek viszont nem kritizálnak. Laura, amikor előadásra menet elbúcsúztam tőle, annyit kért, hogy „Papa, menőn énekelj!”. Ez azóta is ott van a fülemben. Bár igazán nem is tudom, mire gondolhatott, milyen a menő éneklés. Laza? Görcs nélküli? Egyszer meg is kérdezem tőle…” – árulta el a hétgyermekes operaénekes, aki arról is beszélt, hogy fordult a komoly zene felé.

“Gyerekkoromban a szüleim szoktattak rá a komolyzenére. Hallgattuk otthon, jártunk koncertekre és az Operába. Szerettem, bár előfordult, hogy unatkoztam. Ilyenkor a bátyámmal számolgattuk az orgonasípokat a Zeneakadémián… Zongorázni is tanítottak hat és fél évig, és – bár nem kerültem szoros kapcsolatba ezzel a hangszerrel – büszkén mondhatom, hogy Schumann Hazatérő vidám földművesét a világ nagy előadótermeiben már eljátszottam, a Metropolitantől a Covent Gardenen keresztül a Müpáig mindenhol, ahol a próbák alatt pár percre egyedül hagytak a zongorával” – fejtette ki Bretz Gábor.

Bretz Gábor / Fotó: 777blog.hu

A művész úgy fogalmazott: a nézőtérről hosszú és görbe úton került a színpadra. “Érettségi után jogra felvételiztem, de nem vettek fel. Bő egy évre Amerikába mentem, hogy megtanuljak angolul. Egy ottani magyar baptista gyülekezetben találkoztam az akkor már idős operaénekessel, Czövek Istvánnal. Pici kórus, pici szóló, így figyelt fel rám, el is kezdett tanítani. 1994-ben jöttem vissza, és mivel nem volt jobb ötletem, beiratkoztam a Kereskedelmi Főiskolára. Amikor 1996-ban Pista bácsi hazajött, és kiderült, hogy semmit nem haladtam az operaénekesi pályával, amin ő elindított, elvitt egy itthoni kollégájához, Antalffy Zsíros Alberthez, aki a tanárom lett. Főiskolásként elkezdtem a Bartók Konzervatóriumot, majd a Zeneakadémiára jártam” – mesélte az operaénekes.

“Előfordult, hogy összesen tíz órát autóztam egy meghallgatásért, de amint beléptem, láttam, hogy csalódást okoztam. Nem ilyen karaktert kerestek. De olyan is volt, hogy elhívtak Párizsba Luc Bondy francia rendezőhöz, aki engem szeretett volna Sparafucilének. Ő akkor kezd gondolkodni egy karakterben, amikor személyesen megismeri. Reggel indult a gépem, délben becsöngettem hozzá. Szegény épp nagyon beteg volt, felült az ágyában, teázgattunk, ismerkedtünk. Fél óra múlva annyit mondott, hogy akkor két év múlva találkozunk Bécsben. Enyém volt a szerep!” – emlékezett Bretz Gábor.

A teljes interjú itt olvasható.