Nagy Ervin: “A rabszolgaság elleni tiltakozás élharcosa szeretnék lenni”

2019 június 09. vasárnap, 15:45

Nagy Ervint a Katonában végzett munkájáról és a szinkronnal foglalkozó művészek helyzetéről kérdezte a Magyarszinkron.hu.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, „mi a helyzet mostanában a színházban”, Nagy Ervin elmondta: „Nem próbálok most semmit, és nem csak azért mert májusban már lement a színház két utolsó premierje, hanem mert én egy évben csak egy új bemutatót vállalok, ami idén a Platonov volt a Kamrában. Nekem ez a természetes, ugyanis a munka mellett szeretek élni is, viszont azt az egy darabot, amit bevállalok, így olyan lelkesedéssel és alázattal tudom csinálni, amit elvárok önmagamtól. Nem vagyok az a színészfajta, aki imád állandóan a színházban lenni, munkahelyként és művészeti ágként tekintek rá. Nem szabad túlzásba vinni. Van az ember életében egy időszak pályakezdőként, amikor érdemes állandóan ott lenni, később viszont szerintem fontos olyan elfoglaltságokat keresni egy színésznek, ami a visszatöltődést szolgálja. (…) A Katonán kívül máshol nem is játszom, a kereskedelmi színházakkal lassan már öt éve felhagytam. Cserébe rengeteget forgatok, készül a Tanár című sorozat harmadik évada is, amit a színház tolerál. Ez egy kiváló együttműködés közöttünk. Szerencsére ez az egyezség úgy néz ki még jó darabig érintetlen marad, mivel az Rtl Klubbal nemrég hoztunk tető alá egy megállapodást, aminek értelmében ők előre jelzik majd, hogy melyik kollégákkal szeretnének együtt dolgozni a jövőben, így a színháznak lehetősége van arra, hogy erre megfelelően és időben reagálhasson. Nagyon fontos, hogy forgathassunk is a színházi munkáink mellett, Magyarországon ugyanis a színházi fizetésből nem igazán lehet megélni” – fejtette ki a színművész, aki arról is beszélt, az ember egy idő után szereti kialakítani a saját kereteit és megküzdött azért, hogy ezt megengedhesse magának.

„A kiegyensúlyozottság és a hosszú távú sikeresség szempontjából nagyon fontos a visszatöltekezés. Ezen még a nagyon ismert és jól menő színészek is félre szoktak csúszni. Az ember ugyanis nem úgy lesz rosszabb és rosszabb, hogy annak tudatában van. Először elkezd nagyon apránként hasonló szerepeket vállalni, ugyanis nem tud honnan meríteni, saját magára pedig nincs rálátása. Eltelik pár év, és egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy már nem úgy megy a szekér. Nem azért, mert nem csinálja teljes intenzitással, hanem mert elfelejtett közben pihenni. A mi pályánkon sok esetben brutálisan kemény szellemi és lelki munkát végzünk, amiről sokszor megfeledkezünk, ugyanis ez más típusú fáradtságot eredményez mint a fizikai feladatok. (…) Jelenleg még a „rabszolgatartás” gondolata sem teljesen testidegen… Az elmúlt 30 évben, a szinkron berkein belül kialakult egy modern rabszolgaság, én pedig az ez ellen való tiltakozásnak egyértelműen élharcosa szeretnék lenni” – árulta el Nagy Ervin.

„Bátran üzenem a rabszolgatartóknak, hogy készüljenek, mert itt háború készül, nem harc. Amit itt most a Szidosz Szinkron Alapszervezettel készülünk elindítani, az igencsak fel fogja bolygatni az állóvizet és reményeink szerint átrendezi majd a piaci viszonyokat. Elegünk van abból, hogy manapság is ugyanazokért az összegekért járunk be dolgozni, mint 30 évvel ezelőtt. De nem is ez a fő indíttatásom a dologban, amit én szeretnék, az az, hogy a fiatal generáció úgy nőjön fel, hogy a magyar szinkron még mindig világhírűnek és világszinvonalúnak számít és a munkájáért mindenki azt a megbecsülést kapja, ami igazságosan járna neki. Anyagilag is. Ez alatt persze főleg azokat a produkciókat értem, ahol komoly művészi többletet kell előállítani, mint egy mozinál vagy igényesebb sorozatnál. Ahol már hallatszik, ha valaki gyenge… (…) Nyugati mintára, szétválasztjuk a munkadíjat és a jogdíjat. Mert a szinkronizálásért járó jogdíjat ebben az országban harminc éve elfelejtik kifizetni. Egy lengyel kolléga például negyvenszer annyi pénzért dolgozik, mint mi!” – hívta fel a figyelmet Nagy Ervin.

A teljes interjú itt olvasható.

 

 

 

 

„De a hadüzenet nem csak azoknak szól, akik kívülről vesznek semmibe miket, hanem azoknak is, akik belülről rohasztják a szakmát. Vegyük például a barátom Rajkai Zoli esetét: hosszú idő után megpróbált árat emelni egy Walt Disney produkcióban, ráadásul azzal a céllal, hogy a többiek gázsiját is feljebb tornássza. Mickey egér magyar hangja volt mostanáig. Az idők kezdete óta, azaz tizennyolc éve ő adta a hangját annak az egérnek. Soha nem volt kifogás a munkájára, mégsem tárgyaltak vele, hanem titkokban elkezdtek új hangot keresni és persze azonnal volt, aki elvállalta olcsóbban. Na, azt az embert, aki ilyesmit csinál én nyugodt szívvel nevezem gumigerincű féregnek. Ha annyi esze lett volna, hogy mielőtt igent mond a kollégája szerepére alaposan tájékozódik, akkor a mai napon már minden színész háromszoros gázsit kapna a Walt Disney produkciók után. Mert, ha senki nem vállalja el Rajkai Zoli szerepét, akkor mattot kapott volna a szinkronstúdió és a Walt Disney is. Ha összezárnak, kikényszeríthették volna a gázsiemelést mindenki számára. Nem ez történt. (…) Olyan történetek vannak, amitől egy jóérzésű embernek feláll a szőr a hátán. (…)Az a lényeg, hogy a Szinkron Alapszervezetnek el kell érnie, hogy a szinkron szakmában dolgozók többsége belépjen a szakszervezetbe. Ez az érdekérvényesítés egyetlen törvényes és hatékony módja. Ha ez megvan, utána szerintem hallani fogtok rólunk” – fejtette ki Nagy Ervin.