Felesleges ember, avagy ötven év orosz drámákkal – Valló Péter székfoglaló előadása

2019 június 12. szerda, 7:00

Valló Péter 2019. május 20-án tartotta meg székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémia Székházában.

Fotó: mta.hu

Felesleges ember, avagy ötven év orosz drámákkal – Részlet Valló Péter akadémiai székfoglaló előadásából

Úgy döntöttem, hogy az orosz drámákhoz fűződő viszonyomról írok, illetve beszélek Önöknek. Ez az a téma, amin keresztül talán a legigazabbul összegezhetem azokat a törekvéseket, vágyakat, sikereket és kudarcokat, amelyek az elmúlt évtizedekben a pályafutásomat leginkább jellemezték. Természetesen nagyon sok magyar, angol, és skandináv darabot is rendeztem. Jó pár amerikait, és németet, és antik görögöket is. És kuriozitásképpen németalföldi népi legendát. De egyik nemzet irodalmának interpretálása sem állt össze egy olyan átélhető folyamattá bennem, mint az oroszoké.

Mivel több mint harminc éve a Radnóti Színházban vagyok, általában, mint annak főrendezője, az orosz drámákhoz fűződő kapcsolatom is főként a Radnótihoz kötődik. Ezért – bár az összkép érdekében megemlítek egy-két érdekességet más helyszínekről is – főként az ottani munkáimra összpontosítok. Megjegyzem, nem csak én rendeztem orosz darabokat a Radnótiban az elmúlt harminc évben. De a többiek munkáinak elemzésétől most nagyvonalúan eltekintenék. Nem mintha az objektivitás hiánya aggasztana, de ezt a feladatot meghagyom nekik. Kínlódjanak vele ők.

Fotó: mta.hu

Mi vonzza, vonzotta az embert ennyire az orosz irodalomhoz? Ha egy ilyen pályán, mint az enyém, ennek lenne értelme, talán valamiféle elköteleződésnek is nevezhetnénk. Pedig magában az orosz kultúrában, az orosz gondolatvilágban, magukban az oroszokban rengeteg számomra idegen dolog is van. A rájuk oly jellemző diktatórikus politikai berendezkedés taszító hatásáról nem is beszélve. Enélkül a politikai berendezkedés nélkül, úgy tűnik, nem léteznek, nem létezhetnek. De lehet, hogy ez nem csak az oroszokat jellemzi.

Fotó: mta.hu

Persze ott van a nyelv ismerete, ami nem elégséges ok, csak nagyon sokat könnyít a dolgon. Végső soron a magyart is értem, úgy-ahogy, talán magyar darabot rendeztem a legtöbbet, mégsem ezeket választottam a székfoglaló témájának. Vagy más példa: Magyarországon nemzedékek hosszú sora beszélt, beszél németül, ismert okok miatt, és mégsem érez rokonszenvet a német gondolkodásmód iránt. Még azon része iránt sem, ami iránt pedig lehetne. Tehát nemcsak az orosz nyelv miatti természetes vonzódás vezetett. Kell léteznie más oknak is.

Fotó: mta.hu

Azért is érdekes téma ez, mert egy efféle elköteleződés nem is megy olyan könnyen. Rengeteg dolog szól, szólt az orosz színházi vonzalom mellett, és rengeteg ellene. Ez elsősorban betudható annak a véletlennek, hogy az életem aktívnak mondható része a magyar történelem mely évtizedeire esik, esett. Ez ugyanis, mármint a magyar történelem, sok esztendőn keresztül az orosz orientáltság mellett, aztán sok esztendőn keresztül az orosz orientáltság ellen munkált. És mindkettőt meglehetősen támadóan tette, mint ahogyan ezt a történelmek általában szokták. Vagyis hol iszonyatos hátszélben, hol szörnyű ellenszélben kellett futni. Mindannyian tudjuk, hogy egyik kellemetlenebb, mint a másik. Most megint úgy tűnik, változóban a széljárás. Erősen felfúvódott politikusi arcok fújják, mintha barokk metszeteken a hajószerencsétlenségek égi előidézőit látnánk.

Fotó: mta.hu

A színházrendezés nem olyan, hogy az ember egyszer csinál valami jót, és aztán évtizedekig ül a babérjain, mint azt egyes szerencsés írók, vagy zeneszerzők teszik. Itt lankadatlanul végig kell futni a távot, akármilyenek is az időjárási viszonyok. Nem szabad megállni, se hanyatt-, se orrabukni. Mert az egész úgy egyben számít, az egész munkás pályafutás. Illetve nem számít úgy se, de ennek taglalásába most nem kezdenék bele.

(…)

Az előadás teljes szövegét itt elolvashatják.