Mucsi Zoltán: “Akár egy mozdulaton is meg tudok hatódni”

2019 június 12. szerda, 7:51

A téglagyárban dolgozva tanulta meg, nem mindig süt a nap. Mucsi Zoltánt a 24.hu kérdezte.


A 24. hu cikkéből:

“Nyilván az ember a törékeny, csetebota részét nem szereti mutogatni, inkább felveszem a humor és a lazaság jelmezét. Létezik egy védett arcom. Az elesettségemet, a félelmeimet, a vívódásaimat igyekszem a négy fal között, csak a nagyon közeli hozzátartozóimnak megmutatni. Szerintem ez az emberek nagy részénél így van. Én nem akarom a környezetemet terhelni, ezért a színpadon és a filmen kívül nem is szeretek kitárulkozni” – mondta Mucsi Zoltán.

Mucsi Zoltán

A színész elárulta, a szakmája rengeteg szorongással járt, amit aztán legyőz az ember. “Viszed magaddal a szorongást, és a színpadon próbálod legyűrni. Ugyanakkor sokszor feltettem magamban a kérdést, hogy miképpen tudtam megmaradni a pályán. Talán mert mindennél fontosabb volt, hogy ott maradjak. A kétely a szakmából fakadóan soha nem múlik el. Ha alkotsz, akkor jó esetben vannak kétségeid. Nyilvánvalóan szeretnéd a világ legjobb szobrát megcsinálni, hogy az emberek szomorúan legyintsenek például a Dávid szobor láttán, mert a tiédhez képest az mégsem sikerült olyan jól. Én nem tudok ilyen szobrot faragni, de szeretnék legalább nézhetőt” – fogalmazott Mucsi Zoltán.

A művész az interjúban azt is elárulta, min képes elérzékenyülni. “Akár egy mozdulaton is meg tudok hatódni. Vagy azon, hogyan eszik egy ember. Látom, és meghat. Egy találkozáson. Amikor olvasok egy olyan sort. Esetleg filmen. Nagyon drukkoltam a chilei bányászoknak, akik hetekig a föld alatt rekedtek. És amikor végre feljöttek, akkor elsírtam magam. (…) Mindig megkönnyezem amikor a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című film végén Jancsó Miklós elballag Pepével a fehér ruhájában. Közben Lovasi énekli a Zár az égbolt-ot. Nyilván ebben nagyon sok elfogultság van Miki bácsi és a film iránt, nem is nekem kell dicsérnem őt. A munkássága önmagáért beszél. Meggyőződésem, hogy ő azt egy búcsúnak, egy életmű zárójelenetének szánta. És milyen hatalmas eleganciával és öniróniával csinálta! Közel áll a szívemhez ez a jelenet” – emlékezett a színész.

A teljes interjú itt olvasható.