Tóth Ildikó: “Nem tudok színház nélkül élni”

2019 június 19. szerda, 16:02

Abszurdot játszani azért nehéz, mert megfoghatatlan helyzetet jelenítünk meg. A színész azonban mindennek megkeresi az eredőjét, és ezt az utat én halálosan komolyan veszem – állítja Tóth Ildikó színésznő, aki a 19. Pécsi Országos Színházi Találkozó  versenyprogramjában 14 év kihagyás után két előadásban is szerepelt. A Kartonpapa című darabban megözvegyült nőt játszik, aki papírból kivágja volt férjét, hogy azzal éljen tovább.



“Amikor arról beszélünk, hogy valaki őrült vagy abszurd helyzetet generál, akkor rendszerint túllép egy egészséges határon. Ez a szűk mezsgye mindenkinek máshol van. A Kartonpapa megözvegyült Éváját én nem definiálnám őrültnek, noha a környezete számára biztosan így hat. Bárkiben, amikor az élete meghatározó személyét elveszíti – függetlenül attól, hogy milyen volt a viszonya vele, de tükre, pajzsa volt életének – hosszas gyászmunka kezdődik el” – fejtette ki a darab kapcsán a színésznő, aki Tennessee Williams drámájának adaptációjában, a Vágy nevű villamosban is játszik Székesfehérváron. Blanche alakjában is rendre előkerül az önbecsapás kérdése.

“És a POSZT-on versenyző Székely Csaba 10 című drámájában az általam alakított asszony döntéseiben is tetten érhető. Úgy hiszem, ezekre a csúsztatásokra, füllentésekre kemény élethelyzetekben nagy szükségünk van, mert pillanatnyi gyógyszerek, amelyek segítenek tovább élni az életünket. De ha ez betegessé dagad és élethazugsággá nő, akkor észrevétlenül a magad halálos ítéletévé válhat. Mert olyan döntéseket hozol, hogy a környezeted nem tudja tolerálni, és egyszerűen bedarál. Ez történik Blanche-sal” – fejtette ki Tóth Ildikó.

A kérdésre, volt-e olyan idő, amikor egy időre elengedte a karrierjét, úgy válaszolt: “Sok színész életében van olyan, hogy egy kicsit távolságot tart vagy elbizonytalanodik a pályájában. Nekem is volt ilyen szakaszom. Egy darabig azt hazudtam magamnak, hogy a kisgyerekem miatt választottam ezt az utat. Aztán ez az időszak annyira elhúzódott, hogy azon kaptam magam, felteszem a kérdést, tudok-e a színház nélkül élni. Nem tudok, mert nagyon szeretem.”

Arról is beszélt, hogy mennyit kételkedik a teljesítményét illetően: “Fontos, hogy időnként elégedettek legyünk. A hosszú távú megelégedettség azonban elkényelmesít és nem visz előbbre. Legyen bátorságunk új vizekre evezni. Jó csapatba kerültem Székesfehérváron”.

A teljes interjú a Magyar Nemzetben olvasható. (Magyar Nemzet 2019.06.19 – 18. oldal)