Uhrik Dóra: “Csodálatos élmény a tehetséget felfedezni”

2019 június 26. szerda, 9:03

8 évesen kezdte tanulmányait az Állami Balett Intézetben, azóta szolgálja a szakmát, manapság a Pécsi Balettet igazgatja. Uhrik Dórát a kultura.hu kérdezte.

A kultura.hu cikkéből:

“2020-ban lesz a 60. éve annak, hogy ezt a pályát professzionális szinten űzöm. 17 évesen, 1960-ban szerződtem a Pécsi Nemzeti Színházhoz, a Pécsi Baletthez. Azóta tulajdonképpen ebben a ‘kosárban’ működöm, mindenféle szerepekben. 8 évesen már az Állami Balett Intézetben töltöttem minden napomat, és még nem is volt érettségink, amikor kikerültünk onnan” – mesélte Uhrik Dóra.

Fotó: pecsma.hu

25 év elteltével, táncos pályafutása végén táncpedagógusként működött tovább, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának vezetője lett, és igazgatóhelyettese az intézménynek. “Imádtam tanítani, mert csodálatos élmény a tehetséget felfedezni. Egész embert kívánó munka volt, folyamatosan a gyerekek rendelkezésére álltam. Sok visszajelzést kaptam az igazságos szigoromról” – tette hozzá a táncművész.

Arra a felvetésre, hogy mindenki szerint ez egy gyilkos, nagyon kemény pálya, Uhrik Dóra így válaszolt: “Mindenedet elviszi. Ha erre koncentrálsz, semmi másra nem marad sem időd, sem energiád. Délelőtt tréning, próba, este előadás. Ha mondjuk 5 darabod van a repertoárban, az rettenetes mennyiség koordinációs tanulás szempontjából. Tehát a fizikai igénybevétel, az egy dolog, azt a sporthoz tudnám hasonlítani. Na de nézze meg, a futásban hány mozdulatot kell megjegyezni: körülbelül kettőt. És főleg miután elkezdtük a modern balett irányzatát követni…! A klasszikus balett fizikálisan talán kevésbé testbarát, de könnyebben megjegyezhető, ugyanis fix, leírt pózok vannak. Megfogalmazott helyzetek, szünetek. Modernben nincs neve a lépésnek, utánozni tudod a koreográfust. A modernben a fejedet kell használni, hogy megjegyezd a lépéseket, a szituációkat. Ha van egy olyan repertoár, ahol három koreográfusod van, mind másképp dolgozik. Ez az igazi nehézsége a modern balettnek. Fizikálisan és mentálisan is annyira igénybe veszi a táncost, hogy nem tud mással foglalkozni. Eltelik 25 év, kilép a szakmából, és mit csinál? Mert közben semmi mást. Nincs ideje, hogy felkészüljön másra, amit nagyon nagy problémának tartok. A pályából kilépést, pályaváltást, amire akár sérülés esetén szükség lehet, mi itt Magyarországon nem tudjuk segíteni. Külföldön ez 40 éve működik.”

A teljes interjú itt olvasható.