Bánsági Ildikó: “A vászonnal szemben nem lehet hazudni”

2019 július 02. kedd, 7:49

Nemrégen életműdíjat kapott a Magyar Filmhéten. Bánsági Ildikót a filmtekercs.hu kérdezte.

A filmtekercs.hu cikkéből:

“Az az igazság, hogy húsz-, de valaki szerint tízévenként elfelejtik az embert. Elfelejtik, amit csinált, elfelejtik a filmeket. Csak a cinephilek veszik elő újra. Sokan nem tudják már, ki volt Kálmán György, és most sorolhatnám a nagy régieket, akik nem is olyan régiek, hiszen együtt dolgoztunk velük. Csak mi kezdőbbek voltunk, ők idősebbek. Azért jó, ha van egy ilyen díj, mert felhívja a figyelmet arra, hogy pár évvel ezelőtt is csináltunk esetleg nagyszerű dolgokat a filmvásznon. És akkor nem éltünk hiába, mert tényleg volt értelme!” – mondta Bánsági Ildikó.

Bánsági Ildikó / Fotó: MMA

Arra a megjegyzésre, hogy a színházban legalább olyan otthonosan mozog, mint a vásznon, a színésznő így válaszolt: “Nekem világ életemben úgy volt, hogy ha nem volt film, akkor azt kérdeztem: mikor lesz már film? Ha nem volt színház, akkor azt, hogy mikor lesz már színház?. Én mind a kettőt nagyon-nagyon-nagyon szeretem! Mind a kettőnél közös a kiindulópont. A színháznál hangosabban kell megfogalmazni ugyanazt, amit a filmen beljebb és halkabban. A színházban a taps igazol vissza, a filmnél pedig, hogy hányan nézték meg. Illetve régen ez sem volt, mert a magyar filmeket nem nagyon nézték akkoriban. De a Bizalmat rögtön Oscarra terjesztették fel. Hihetetlen volt! Oscarra? Az a film, amiben mi játszottunk? Őrület!”

Bánsági Ildikó az interjúban arról is beszélt, hogy ennyi év után lehet-e rutinról beszélni? “Ha bizonyos technikákra értjük, akkor igen. Ha a karakterformálásra, akkor semmiképp. Minden szerepnek más a motivációja. Minden alkalommal elölről kell kezdeni: egy új emberrel állok szemben. Teljesen új figurával. A rutinnak ezen a ponton semmi értelme. Akkor nem szabad kimenni! Akkor abba kell hagyni gyorsan, gyorsan! Abban van rutinom, hogyan tanuljam meg itt a fotelomban a szövegem. Abban, hogyan készítsem fel magam arra, hogy amikor egy nagyjelenet jön filmen, akkor arra megfelelően készüljek idegileg. Felül tudjam múlni magam minden alkalommal. Ehhez le kell győzni saját magamban a túlzott izgalmat. Nem lehetek annyira feszült, hogy már gátolom saját magam. És ez a szinkronra ugyanúgy igaz. Jóleső az olyan, amikor például Helen Mirren üzen nekem egy újságon keresztül, hogy Szabó István Az ajtó című filmjében hozzá tudtam tenni a hangom által Emerenc figurájához” – mesélte a Nemzeti Színház művésze.

A teljes interjú itt olvasható.