Elhunyt György János színművész

2019 július 04. csütörtök, 19:55

“Mély fájdalommal, és megrendüléssel tudatjuk, hogy György János színházunk Örökös tagja, Aase-díjas színművésze 66 éves korában 2019. július 4.-én elhunyt” – közölte a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház.

 

György János 1953. március 6-án született Keszthelyen, a helyi Vajda János Gimnáziumban érettségizett. Színészi pályáját 1971-ben az Állami Déryné Színházban kezdte. 1974-től a kecskeméti Katona József Színház szerződtette. 1984-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának színművésze, 2012-től örökös tagja. 2003-ban Aase-díjat kapott.

“Én soha nem akartam hősöket játszani. Nem is az a típus voltam,. nem voltam jóképű, nem voltam Rómeó, különben is, a Hamletben a jó szerep az Első sírásó” – mondta György János az ahetedik.hu-nak adott interjúban.

“Olyan ez a szakma, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanulsz, akkor tudsz. Legalább negyven vagy ötven éve nem bicikliztem, de ha fel kellene ülni, csak nem esnék el. Mindig azt szoktam mondani, hogy a tehetséget nem lehet elvenni. Csak visszatartani. Nem adunk neki szerepet, adunk két mondatot, aztán vagy behódolsz, vagy nem…” – tette hozzá.

Aase-díjáról szólva úgy fogalmazott: “Nekem egy kis szerencsém is volt, mikor megkaptam. A bizottságban benne volt a Barta Mari, Egervári Klári, Siménfalvy Lajos, Horkai Jancsi Pestről. Nekik meg biztos Egerszegre húzott a szívük, és hát akkor rám gondoltak. Én pedig, Istenem, örültem neki. Vajda Márti fölhívott délután, szieszta időszakban, azt ugye mindenki tudja, hogy 2-től 6-ig szilencium van, nem is szoktam kikapcsolni a telefonomat, mert akkor úgysem hívnak, egy két biztosításközvetítő, meg, ha valami nagyon sürgős, akkor szoktak keresni, és akkor hívott a Vajda Márti, hogy tudom, hogy nem szabad ilyenkor telefonálni, de ha meghallod a hírt, bizonyára megbocsátasz. Aase díjas lettél. Mondtam, ezt megbocsátom, máskor is hívhatsz, ha ilyen hírt közölsz. Az örökös tagságnak is nagyon örültem, az nagy megtiszteltetés, megbecsülés. Mikor hatvan éves lettem, akkor kaptam meg, négy éve. Besenczi Árpádnak és a városi elöljáróknak köszönhetem. … Nyáron nagyon fájt egy dolog. Akkor tényleg sírni tudtam volna. Megyek az utcán a piac fele, és egy ismeretlen nő biciklijéről leszállva megáll előttem és megkérdi: – Ne haragudjon, hogy megállítom, szeretném megkérdezni, véletlenül nem maga a Miska a Csárdáskirálynőben, a Kvártélyházban? –  Azt szoktam mondani, mikor valahol megkérdik, mivel foglalkozom, mert nem ismernek föl, hogy kőműves vagyok. Nem járatom le magam. A színészeket általában ismerik.  Akkor is így voltam vele, hogy nyugodtan letagadhatom, azt hiszi, hogy összetévesztett valakivel. Havas Henrikkel szoktak összekeverni. – Én voltam, – mondom neki. –  Azon tanakodtunk a férjemmel, – felel, hogy magát melyik színházból hozták erre a Miskára?  – Asszonyom, több mint harminc éve ebben a színházban dolgozom, itt a városban. – Hát mi járunk színházba, régebb bérletünk is volt, de magát nem ismerjük. – mondja… S az utóbbi 4-5 évben nem is ismerhetnek… Na, akkor fájt ez… A Kvártélyházban kell eljátszanom egy szerepet, hogy megismerjenek… Mindig azt szoktam mondani azoknak, akik megnézik az előadást, amiben előfordulok, hogy ne tüsszentsél, mert akkor nem veszel észre…. Ez olyan epizodista átok is, a főszereplőket jobban megismerik, többet vannak a színpadon. De én húsz perc után unalmas vagyok…. Nekem annyit adjanak, amennyit elvisel a fizimiskám, a jellemem, meg mit tudom én” – fejtette ki a színművész.

A teljes interjút itt érhetik el.