Elek Ferenc: “A magyar szinkron unikális, vigyáznunk kell rá!”

2019 július 05. péntek, 7:42

A napokban végzett a Pesti balhé című vígjáték forgatásával, majd a KedvesZsámbék! felolvasószínházi sorozatban is láthatjuk. Elek Ferencet a nullahategy.hu kérdezte.

A nullahategy.hu cikkéből:

Nemrég Veszélyben a magyar szinkron címmel tartott sajtótájékoztatót a Szídosz-Szinkron Alapszervezet: veszélyeztetve látják a mozikban, a televíziós csatornákon, interneten látható filmek magyar szinkronjának a jövőjét. “Örülök, hogy megindult egy gondolkodás ezen a téren, az egész szinkronszakma égetőnek érzi a helyzetet, valamit lépnünk kell. Több helyről is meg vagyunk lőve, és nagyon félünk attól, hogy ez a minőség rovására megy. Szerintem bárki bármit mond, a magyar szinkron unikális, vigyáznunk kell rá!” – hangsúlyozta Elek Ferenc.

Elek Ferenc a Ha elmúlik öt év próbáján a Katonában / Fotó: Szilágyi Lenke

Arra a felvetésre, hogy erősödnek a hangok, amelyek a feliratozást preferálnák, a színész így válaszolt: “A választás lehetősége a lényeg, hogy el tudjam dönteni, szinkronnal nézek meg valamit, vagy feliratosan. Persze, vannak olyan színészek, akiket boldogan hallgatok a saját nyelvükön, de ezt hadd döntsem el én. Nemrég néztem meg a Csernobil című sorozatot, és el vagyok ájulva a szinkrontól! Amit Gyabronka József csinál, az egyszerűen fantasztikus! Egyébként miért gondolják az emberek, hogy a forgalmazók majd engedik, hogy ne menjenek szinkronnal a filmek?! Megsúgom, ha ez így lesz, senki nem fog moziba járni… Abból kell kiindulni, hogy jó szinkron, jó szövegek legyenek. Ez nem a magyar nyelv ápolása? Dehogynem. Ha megszűnik a magyar nyelv használata a filmekben, az pótolhatatlan veszteség. Természetesen nagyon fontos, hogy felirattal is menjenek a filmek, mert való igaz, hogy segít a nyelvtanulásban, de inkább azon kellene dolgozni, hogy a sok rossz szinkron, ami most jellemzi a szakmát, megszűnjön.”

Elek Ferenc azt is elárulta, nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy Zsámbéki Gábor osztályába járhatott. “Másodéves voltam a Nemzeti Akadémián, amikor felvett a Színművészetire, és egy egészen más élet kezdődött számomra. Mikor a diploma után a Katonába hívott, egyértelmű volt, hogy jövök vele. Hogy a próbafolyamat előnyére válik-e a régi ismeretség, nem tudom. Attól is függ, ki milyen állapotban van. Nyilván van, hogy rosszabb, kevésbé fogékony állapotban vagyok, olyankor nem könnyű. De ő egy pedagógus ember, látja a színészt és az embert is, ezért jó vele dolgozni. A Katonára nagyon jellemző: olyan rendezőkkel dolgozunk, hogy nem tudsz úgy kijönni egy próbafolyamatból, hogy ne kapnál valamit tőle” – mesélte a Katona művésze.

A teljes interjú itt olvasható.