“Lassú kivérzéssel jutottunk el eddig” – Megszűnt a HOPPart Társulat

2019 július 08. hétfő, 12:43

Az alapító-vezető, Herczeg Tamás a társulat Facebook oldalán és egy interjúban is beszámolt az okokról.

A teljes interjút itt olvashatják.

“A HOPPart Társulat a mai naptól befejezettnek tekinti működését. Köszönet mindazoknak akik ezt a sikeres és tartalmas 12 évet velünk töltötték és segítették a társulatot munkájukkal, figyelmükkel, lelkesedésükkel! Fenntartónk, a Ginger es Fred Színházművészeti Alapítvány, továbbra is segíti majd egyes projektek létrejöttét, amikhez szívesen fogadjuk nézőink és barátaink támogatását a Budapest Bank 10100792-58467800-01000005 számú számlájára” – közölte a HOPPart Facebook oldalán.

A társulat a 2007-ben, Ascher Tamás és Novák Eszter zenés színész osztályában végzett színművészekből jött létre, részben kényszerből, hiszen a már akkor is problémát jelentő túlképzés miatt a végzősöknek azzal kellett szembesülniük, hogy nem kapkodnak értük a színházak, nincs munkájuk. Az előremenekülést választották, és létrehozták a saját társulatukat. A HOPPart története azonban most lezárulni látszik. Erről a 12 évről, a társulat hullámhegyeiről és –völgyeiről Herczeg Tamás a Kútszéli Stílus-nak nyilatkozott.

“Amikor 12 évvel ezelőtt belevágtunk, úgy gondoltuk, hogy addig tart majd ez a közösség, amíg az egymás iránti kíváncsiságunk. Ha már nem érdekel minket a másik, ott vége lesz az egésznek. De nem jutottunk el eddig a pontig, azzal együtt sem, hogy az egyetemi éveket is beleszámolva van, akikkel 16 évet húztunk le együtt. Tudtuk, mire számíthatunk a másiktól, és ez biztonságérzetet adott. A pénz előbb elfogyott, mint a kíváncsiság” – fejtette ki Herczeg Tamás.

“2010-ben, amikor a Chicagót bemutattuk, 22 milliót ítéltek meg nekünk, ez volt a csúcs, de ebből már csak 16 milliót kaptunk meg, a többit zárolták. Egy ideig még elvoltunk a külföldi vendégszereplésekből kapott pénzből, és a TAO is segítséget jelentett, bár itthoni előadásaink után nem tudtuk igénybe venni, mert nem volt állandó játszóhelyünk, de a külföldi meghívók átengedték nekünk. Három-négy évig ez még kiegészítette a csökkenő működési támogatásból fakadó hiányt. Kérdés persze, hogy ilyen körülmények mellett mitől független egy társulat, hiszen az állami támogatási rendszernek vagy rendszertelenségnek nagyon is ki voltunk szolgáltatva. Volt olyan év is, hogy szerettünk volna a társulati tagoknak biztonságot nyújtani, hogy legyen bejelentett munkahelyük, de akkor meg szinte csak a járulékokra kerestünk, aztán fogtuk a fejünket, hogy úristen, ennyi pénzbe még két bemutató belefért volna. Ebben a struktúrában ez luxus. Nem tudtunk annyit játszani, hogy az előadások kitermeljék a befizetéseket, a színészek több külsős munkára kényszerültek, ettől egyeztethetetlenné váltak, a repertoár pedig leredukálódott. Új előadást már nem tudtunk létrehozni, a régieket csak akkor tudtuk játszani, ha például pályázati pénzből lehetőség nyílt kifizetni a színészeket. Lassú kivérzéssel jutottunk el eddig” – összegzett a társulatvezető.

“Azt hiszem, több független műhelynek is fontos volt, hogy léteztünk, hogy látták, ez is egy lehetőség. Még a határon túl is. A kolozsvári egyetemen például tananyag lett belőlünk, lehet, hogy hatottunk valamennyire az ott létrejött kis műhelyekre is. A példánkat látva talán bátrabban indultak el olyan csapatok is, mint a k2” – tette hozzá Herczeg Tamás.

A teljes interjút itt olvashatják.