Háy János: “Senki nem ír az utókornak”

2019 július 10. szerda, 7:13

Háy János legújabb könyvében a magyar irodalom legismertebb figuráit veszi számba. A Kik vagytok ti? nem tankönyv, de Háy reméli, tanárok, diákok és mindenki más is hasznosnak és élvezetesnek találják majd. A Fidelio kérdezte.

“Remélem jól használható az irodalomtanárok számára, de ez alapvetően egy gondolkodás, egy szemlélet története, amit természetesen épp úgy írtam meg, mint bármely más könyvemet. Egy tőlem való próza, aminek hősei a magyar irodalom alkotói” – kezdte Háy János, akit arról is kérdeztek, mi a legnagyobb probléma a mai irodalomoktatással. A teljes interjú itt olvasható.

“Nem vagyok szakember, nem jártam magyar szakra, és nem vagyok gyakorló tanár. Nyilván elég nagy küzdelem egy ilyen izgalmasan technicizált világban egy lassúbb tempójú médiumot, amilyen a könyv, megszerettetni. De nekem nagyon sok pozitív élményem van. Elég sokat járok gimnáziumokba rendhagyó irodalomórára. Minden leterheltségük ellenére nagyszerű magyar tanárokkal találkozom, akik ebben a sokszor tematikailag kötött oktatási környezetben is rendkívül jól tanítanak. És a diákok nagyon is hálásak ha megtudják, ez az egész irodalom róluk is szól. (…) Ha látnánk, hogy bizonyos életrajzi elemek milyen szerepet játszanak egy mű létrejöttében, egy alkotói attitűd kialakulásában, talán a fakó adatok is izgalmassá válhatnak” – vélekedett az író.

“Egy biztos, nem hiszek abban, hogy elég, ha rábízzuk magunkat az internetre, bizonyos tényszerűségek hiányában nehéz bármiről is gondolkodni, s végül oda jut az ember, hogy az interneten se tudja, mit kéne a keresőbe beírni. (…) Minden életmű, ha azt akarjuk, hogy aktív része legyen a gondolkodásunknak, örökösen pontosításra szorul. Változik, hogy mit emelek ki például Aranytól: balladák, Toldi vagy Őszikék, vagy Adytól: publicisztika, közéleti versek, szerelmesek. Változik, hogy mikor melyik életművet tekintem olyannak, ami mélyebben hozzászól a mához. Hogy tegnap Kosztolányi, tegnapelőtt Krúdy, ma Móricz. Az eleven tradíciónak épp ez a mozgékonyság a jellegzetessége. Az lenne a jó, ha az oktatás is bátran követné ezeket a figyelmi változásokat, s netán kortárs anyaghoz kötné a régi arcokat, hogy mondjuk egy mai alkotó lehetne egy valahai kollégának afféle követe a mában” – nyilatkozta Háy János.

Arról, melyik tankönyvi írónk, költőnk fogadná örömmel, hogy tananyaggá vált, utcát neveztek el róla, kifejtette: “Szerintem az alkotók pontosan tudják, hogy a haláluk után nem lesznek, szóval az sem érdekli őket, ha utca vagy iskola van róluk elnevezve. A tiszteletadás mindig az aktuálisan életben lévőknek szól. Minden író a lehető legjobbat akarja csinálni életében. S ha képes valami nagy cuccot összedobni, akkor aktuálisan örül neki, de azzal is tisztában van, hogy a következő világteremtés megint a nulláról indul. Senki nem ír az utókornak.”

A teljes interjú itt olvasható.