Czukor Balázs: “A színjátszás akár buddhista gyakorlatként is felfogható”

2019 július 15. hétfő, 7:06

“Szinte minden színházi közösségben kívülálló voltam” – vallja magáról a most épp a Buddhista Főiskolára járó színész-rendező.


A kérdésre, hogy a kívülálló alkata is közrejátszott-e abban, hogy folyamatos küzdelemnek élte meg a főiskolai éveket, elmondta: “Szinte minden színházi közösségben kívülálló voltam. Általában túl dominánsnak éreztem a nyáj szellemet. Az erőszakosság szinte mindig előrébb volt, mint az érzékeny figyelem. Azt vettem észre, hogy inkább azokat zavarja a kívülállásom, akik könnyen beilleszkednek, vagy nem tudnak velem mit kezdeni. (…) Velem az is probléma, hogy folyamatosan megkérdőjelezem a színház létjogosultságát, de ha nem így tennék, egy idő után elfelejteném, hogy a színpad egy mágikus tér. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem csinálok akkor valami mást, bennem meg az merült fel, hogy miért nem kérdőjelezi meg mindenki a létjogosultságát annak, amit csinál. Nagyon kevés színész van, aki tényleg tudja, hogy miért gyakorolja a hivatását, vagy különféle aspektusból megközelítve keresné rá a választ. Szerintem jó tisztában lenni vele, hogy milyen értéket képvisel a munkád” – fejtette ki a színész-rendező.

Az AlkalMátéról szólva azt is elárulta, nehezen éli meg, hogy a nyári találkozásokon valahogy mindenki felveszi azt a szerepkört, ami a főiskola négy évében jellemző volt rá. “És nekem is nehéz kilépni a saját szerepkörömből, főleg úgy, hogy már nagyon keveset tudnak rólam a többiek. Rengeteg új dolog ért. Abbahagytam a színpadi színészetet, megszületett Róza, a kislányom. Esténként otthon vagyok, nem színpadon. Nórával, a feleségemmel, aki hivatása szerint képzőművész, több előadást csináltunk közösen, sőt Rózával is, mert sokszor bevittük a próbákra, hogy lássa, hogy miben vagyunk. Már majdnem elvégeztem a Buddhista Főiskolát, és elkezdtem az SZFN-én a doktorit” – tette hozzá Czukor Balázs. A legendás Máté-Horvai osztály sorozata 2019 nyarán is folytatódik a Jurányiban. Idén, utolsó előtti alkalommal Czukor Balázs életéről vall az AlkalMáté Trupp.

Annak kapcsán, hogy a színészet és a buddhizmus lehetséges kapcsolatáról írja doktoriját, úgy nyilatkozott: “(…) Buddha tanításai a szenvedés megszüntetését célozzák meg, és részben az énhez való ragaszkodást járják körül. Ha nem ragaszkodsz az énedhez, akkor csillapodik a szenvedés, mert rájössz, hogy nincs ott senki, aki valójában szenvedne. Szerintem a színjátszás is hasonló elv alapján működik. Ha nem ragaszkodsz az énedhez, jobban előtérbe kerül a játszandó figura. Tehát a színjátszás akár buddhista gyakorlatként is felfogható, ahol az én határai körül forog minden.”

Arról is beszélt, hogy nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát színészként. “Ki akartam lépni abból a szerepkörből, hogy megmondják, mit csináljak. Szabadságra vágytam, a színészet pedig ezt nem adta meg. (…) Az hoz valamelyest nyugalmat a szabadúszásban, hogy már el tudom dönteni, hogy melyik előadást miért csinálom. Kénytelen vagyok anyagi szempontok miatt valamelyest kompromisszumokat kötni, de ilyenkor megpróbálok minél színvonalasabb előadásokat létrehozni, és törekszem rá, hogy valamilyen módon mégis benne legyen az előadásokban a személyiségem.”

A teljes interjú itt olvasható.