“Engem csak a tánc érdekelt” – Orosz Adél válaszolt

2019 július 17. szerda, 9:06

Róna Viktorral együtt végzett a Balettintézet első évfolyamán, aki állandó partnere lett, s akivel egy pár hónapos szentpétervári kurzus után elindultak a világhír felé. Orosz Adélt az Origo kérdezte.

Az Origo cikkéből:

1959-ben Róna Viktorral együtt lehetőséget kapott, hogy három hónapig ösztöndíjasok legyenek a szentpétervári Kirov Színházban, ahol szakmai tapasztalatok megszerzése mellett barátságot kötöttek Rudolf Nurejevvel. “Azzal küldtek ki, hogy tanuljuk be a Giselle és A hattyúk tava főszerepeit. A szentpétervári – akkoriban Leningrádi – balett legkitűnőbb művészpedagógusaival dolgoztunk együtt: Alla Shelesttel, Natalja Dugyinszkajával, Konsztantyin Szergejevvel. De a legtöbbet Nyina Anyiszimova és Alexandr Puskin foglalkozott velünk. Puskin és balettmester felesége, Kszenia Jurgenszon közeli barátságukba fogadott minket, akárcsak korábbi növendéküket, az akkor huszonegy éves Rudolf Nurejevet, akit egy komolyabb sérülése után a házaspár magához vett apró lakásába. Kiderült, hogy Nurejevvel egy évben, egy napon születtünk, három óra differenciával. Ezt akkor tudtuk meg, amikor Puskinék meghívtak egy ünnepi vacsorára – ebédelni gyakran invitáltak, mert rendszeresen késett az otthonról utalt ösztöndíjunk –, amelyet Nurejev születésnapja alkalmából tartottak” – mesélte Orosz Adél.

Orosz Adél / Fotó: Szabó Gábor, Origo

“Kinyílt előttünk a világ Róna Viktorral. Számtalan országba meghívtak minket a Szentpéterváron betanult Giselle-lel. Még a Kirov Balett is visszahívott, ahogy a moszkvai Bolsoj Színház is. Rengeteg helyen felléptünk, Párizstól Pekingig, Koppenhágától Havannáig, persze idővel mind szélesebb repertoárral. Miközben persze az Operaház balettegyüttesével is jártuk a világot” – emlékezett a táncművész.

Orosz Adél arról is beszélt, milyen volt együtt dolgozni Róna Viktorral. “Egy idő után már olyanok voltunk, mint a testvérek, amin mindenki csodálkozott, hiszen odavoltak érte a nők. Remekül szervezett, én meg jól tudtam alkalmazkodni. Ráadásul sokat segítettem szakmai dolgokban: nem voltam nehéz, nem voltam magas, meg tudtam állni a magam lábán is, ha esetleg nem fogott meg. Nem az emeléstechnika volt az erőssége, de áthidaltuk a dolgot. Jó tempókat tudtam adni neki, azokat is hasznosítani tudta az emelésekben. Nagyon passzoltunk, pedig a Balettintézetben még nem akartam a partnere lenni” – árulta el a balerina.

A művésznő az interjúban elmondta, hogyan fejezte be a karrierjét: “Egy nap álltam a gyakorlaton szemben a tükörrel, kitár karokkal, mellettem Pongor Ildikó. Észre kellett vennem, hogy a bőröm ereszkedése az alkaromon egy leheletnyit erősebb, mint az övé. Ez volt az első felismerés: hopp, valami elkezdődött. Aztán jött A világ teremtése című balett, amelynek a végén többször is azt éreztem, hogy már nem esne jól másodjára eltáncolni. Majd volt egy alkalom, amikor taxival mentem be az Operába. Amikor mondtam a sofőrnek – aki felismert, volt egy olyan korszak, amikor még a táncosokat is felismerték –, hogy a művészbejáróhoz megyek, ő elkerekedő szemmel kérdezte: ‘Még táncol a művésznő?’ Sok kisebb-nagyobb jelet is kaptam, ami segített meghozni a döntést: befejezem.”

A teljes interjú itt olvasható.