Mi köze a színészmesterségnek a jógához? – Naszlady Éva válaszolt

2019 július 19. péntek, 11:59

Vajon mit tehet hozzá a jóga a színész mindennapjaihoz? Naszlady Éva színművész-tanárral, rendezővel, jógaoktatóval készített interjút a Színház.net. Lapszemle.

Színésznőként indult, majd rendezni, később tanítani kezdett. A kérdésre, hogyan zajlott ez a folyamat, Naszlady Éva elmondta: “Akkor indultam el a váltás felé, amikor az életem úgy hozta, hogy felismertem, hogy nem kényelmes színészként élnem. A tanítás érdekelt, és a színészként eltöltött évek alatt jelentős tapasztalatokat szereztem. Az, hogy mennyire lehet a színészmesterséget megtanítani, egy másik kérdés. Ahogyan Major Tamás mondta: „A színházat, a játékot, a stílust minden alkalommal újra kell felfedezni. A mesterségünket megtanulni nem lehet.” A színészmesterséget ennek ellenére tanuljuk, tanítjuk.  A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban tanítok. A középiskolai művészeti képzésünkben inkább a diákok felszabadítása és önismeretének fejlesztése kap hangsúlyt, míg az érettségi utáni OKJ–s szakképzésben nagyobb óraszámban vállalok szerepet a színészmesterséghez kapcsolódó szakmai tantárgyak oktatásában. A rendezésben szintén megjelenik a pedagógiai tevékenység, de rendezőként inkább az a feladatom, hogy teret teremtsek a színészeknek, hogy kibontakoztathassák a tudásukat” – fejtette ki Naszlady Éva.

Arról, jogyan kerül a képbe a jóga, úgy nyilatkozott: “A színészet mellett a jóga a másik meghatározó dolog az életemben. Mind a mai napig közel áll hozzám a színház, nagyon élvezem és mélyen átélem az előadásokat. Rengeteg barátom a pályán maradt, és miközben érzékelem, mivel küzdenek, visszaemlékszem, hogy ezekben a küzdelmekben korábban nekem is részem volt. Miközben együtt érzek velük, szeretnék támogatást nyújtani, valami kézzelfoghatót adni. Mint tanár a személyiségemmel dolgozom, s ehhez ma már a jóga is hozzátartozik. Amikor valaki megtudja, hogy jógaoktató vagyok, általában megkérdezi, milyen jógát tanítok. Ilyenkor elnémulok, majd elmondom, hogy a jóga egészével foglalkozom, ami számomra életforma és gondolkodásmód. A nyugati ember általában különböző testhelyzetek kialakítását azonosítja a jógával. Ennek pontosan annyi az értelme, mintha az, akit érdekel a kereszténység mint látásmód, elkezdene hetente háromszor keresztet vetni és térdet hajtani, de ezen kívül semmi mást nem tenne. A testgyakorlást önmagában nem pontos jógának nevezni. Maga a jóga szó eredetileg visszatérést, újraegyesülést jelent, ugyanúgy, mint a latin religio, amely a religare igéből származik (re: vissza, ligare: köt, fűz), és vallásnak fordítjuk. A jóga: visszakötni az eredeti állapothoz, amelyben megteremtésre kerültünk. Minden gyakorlat, amit összegyűjtöttek ezzel kapcsolatban, a visszatérés eszközéül szolgál és nem maga a cél. Mint jógagyakorló és -oktató, úgy gondolom, nem zárványként kell működtetni a jógát és jógaterembe menni jógázni, hanem a jógában kell lenni”-

Naszlady Éva azt is kifejtette,  mire lehet jó a jóga egy színésznek: Először is, a színházi előadás egy bizonyos mértékig esetleges. Mindig marad egy olyan hányad, ami kiküszöbölhetetlenül kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Ha a színész profi, képes szűkíteni azon tényezők sorát, amelyeket nem tud befolyásolni. Ebben segíthet a jóga. Másrészt a színházban minden szerep egy-egy tudatállapot leképezése, játék közben az elme zavarodottságának vagy megvilágosodottságának állapotait ábrázoljuk. A színésznek, aki a tudatállapotokkal dolgozik, tudatosan kell bánnia ezekkel, mert ha kényszerűen benne marad valamelyikben, akkor nem színész többé, hanem őrült. Ha felvértezi magát a képzés során, a tudatállapotok nem válhatnak önjáróvá, a színész képes ezeket a megfelelő időben magára venni, működtetni, majd letenni. Felmerül a kérdés, ha a színész egyszer nevet, máskor meg dühös, mi az, ami valójában van, ami valójában ő maga, ami állandó, és mi az, ami változó. A színészek tudatosan vagy tudattalanul tapasztalják, hogy nem azonosak a szerepükkel. Ha a bennük zajló folyamatokat tudatosítják, idővel eljuthatnak odáig, hogy minden pillanatban megkülönböztetik saját magukat a folyamatosan változó elmeállapotoktól, az érzésektől és gondolatoktól, azaz uralni tudják az elméjüket. Az elme kondicionálása tehát alapvető a színészképzésben, s erre jól alkalmazhatóak a jóga szisztematikus gyakorlatai. (…) A jógának abban lehet hatalmas haszna, hogyan váljon a színész tudatosabbá, hogyan váljon eszközzé abban, amit ki akar fejezni. (…) A jógagyakorlás elmélyíti az önismeretet és segít tudatosítani olyan, automatikus reakcióinkat, amelyeket gyakran korábbi élményeinkre vagy fiatalkori mintáinkra alapozott hiedelmeink határoztak meg.”

Naszlady Éva, azt is elárulta, miről álmodik, mint tanár: “Arról, hogy taníthassak. A tanítás, az emberek támogatása tartós örömforrás számomra, ebben tudok igazán feloldódni. Ebből egyelőre kicsi részt képvisel a jógaoktatás. A lányom most tizenhat éves, családom, munkám, lovam, kutyám, macskám van, így nem tudok rendszeresen jógaórákat vállalni. Ez idővel változik majd. Most elégedett lennék azzal, ha heti két jógaóra bekerülne az iskolai tanmenetbe. Később szívesen lennék utazó jógatanár, aki sorra látogatja a színtársulatokat. Tartanék egy intenzív kurzust, majd hazajönnék, de időről időre visszatérnék és megbeszélnénk, hova jutottunk el.”

A teljes interjút itt érheti el.