Lex Alföldi avagy mi lépett a kultúr-tao helyére

2019 július 20. szombat, 22:43

Az Index ismét összefoglaló cikket közölt a kultúr-tao megszüntetését követő helyzetről.

Az Index összefoglalójából:

„A rendszer nem omlik össze, mert úgy tűnik, a nagy kőszínházak pénzüknél lesznek. A Katona vagy az Örkény bedőlése nyilván soha nem is volt cél, de újra mindenki érezheti, hogy kitől is kapja a pénzt” – mondja az Átrium magánszínház egyik vezetője, Zsedényi Balázs. Aki meg panaszkodik, annak felülről szólnak le, hogy minek kellenek az ilyen barátságtalan gesztusok: egyik forrásunk szerint volt ilyen reakció is kétségbeesett színházi közleményre. Eközben a szakmában a „Lex Alföldiről” suttognak, és mivel az új rendszer legnagyobb vesztesei, vagyis az Átrium, a Centrál Színház és a Rózsavölgyi Szalon repertoárjának egyaránt az Alföldi Róbert által rendezett vagy játszott előadások a húzódarabjai, ezért talán nem is teljesen légből kapott ilyesmire gondolni.

(…) Az új rendszer működésére jellemző abszurd momentum, hogy az egyik legfontosabb magánszínház, az Orlai Produkciós Iroda esetében adatpótlást kértek, amit az Iroda május elején teljesített is, de azóta sem kaptak semmiféle választ vagy bármilyen reakciót, így speciel ez a színház a többieknél hónapokkal később sem kapott még értesítést a döntésről, és úgy áll az új évad előtt, hogy fogalma sincs, akár csak megközelítőleg mennyiből is gazdálkodhat, még az ígéretek szintjén sem. Mert – ez a másik abszurd pont – csak ígéretekről van szó: a színházak májusban egy olyan dokumentumot kaptak, amely előbb közli a megítélt támogatás mértékét, majd hozzáteszi, ezt amúgy csak „a forrás rendelkezésre állása esetén” utalják majd át, akkor is csak három részletben, végül leszögezi: „Jelen levél nem minősül pénzügyi kötelezettségvállalásnak és nem támogatói okirat.” Úgy tudjuk, van színház, amely azóta már megkapta az első harmadot, és most optimistán reménykednek, hogy akkor majd egyszer biztos tényleg megjön a másik kétharmad is, fennforog majd „a forrás rendelkezésre állása”.

(…) A rendszer nagy győztese a Nemzeti Színház, a Magyar Cirkusz és Varieté (MACIVA) és a Pesti Magyar Színház lett, mert bár a fővárosi és állami fenntartású nagy intézmények többnyire annyi „tao-pótlást” kaptak, amennyire a régi rendszerben is jogosultak lettek volna, ez a három intézmény jelentősen többet. A Magyar Színház vezetősége az Indexnek elmondta, a hatalmas, a korábban járónál ötször nagyobb támogatás (800 millió forint) nem egyszerűen tao-helyettesítés, hanem olyan valóban fontos fejlesztések megvalósítására ítélték meg nekik, mint például az akadálymentesítés és a kamaszszínház kialakítása.

(…)

Vezető beosztású független színházi forrásunk elmondta, Fekete Péter államtitkár egyeztetett a függetlenekről, és ígéretet tett rá, hogy a 20 millió forint alatti támogatásokat a kőszínházakkal ellentétben nem három részletben, hanem egyben utalják. Az egyeztetéseken elhangzott összegekhez lényegében tartotta is magát a fenntartó – az elmúlt három év átlagos jegyeladását veszik alapul, amiből azért a mostanában nagyot fejlődő társulatoknak lehet bajuk. Ugyanakkor forrásunk szerint a rendszer teljesen átláthatatlan, a döntéseket nem indokolják, nincs olyan keretrendszer, amely tisztázná a függetlenek helyzetét, és hogy miért pont ennyi jutott nekik a tao-pótlásra elkülönített milliárdokból.

És ez az új rendszer egyik legfontosabb problémája: a teljes átláthatatlanság és indokolatlanság. 

A teljes írást itt olvashatja.