Peer Krisztián: “Az lubickol, aki nem szeret úszni”

2019 július 24. szerda, 9:11

Az őszinteségéért sokan csodálják, ugyanakkor vannak, akik épp ezért elítélik. Új, a könyvhétre megjelent, Nem a sajátod című verseskötete kapcsán kérdezte a Népszava Peer Krisztián író-költőt.A teljes interjú itt olvasható.


Két éve a 42 című kötetével 15 év kihagyás után tért vissza. A kérdésre, mennyit változott az irodalmi közeg, milyen érzés újra megmártózni benne, úgy válaszolt: “Jó volt újra találkozni régi kollégákkal, nagy szeretettel fogadtak. Gyanús. Kimaradtam tizenöt év körbesértődéseiből, bele kell húznom. Az lubickol, aki nem szeret úszni. A munkában sokkal több az önfeledt pillanat, mint az úgynevezett szórakozásban. Megmártózni ugyan a jéghideg vízben szokás, de a mártózik igében ott visszhangzik az irtózik. A 32 fokos ülőmedence vize zárás előtt. De ha benne vagy, akkor már jó. Csak ne gondolj bele. Sok kiváló író irtózik az írótársaságoktól, én nem. Az én gyenge lábakon álló íróidentitásomnak valószínűleg az ilyen társasági simi-simi megerősítésekre is szüksége van. Kínos. De ha közeg alatt az intézményeket, írószervezeteket, lapokat, tanszékeket értjük, akkor sokat változott a kép 15 év alatt. Kivéreztetni, korrumpálni, eltiporni, bekebelezni.”

3 éve, 25 éves korában veszítette el a szerelmét, Zsófit, akinek a 42 című kötettel állított emléket. Azóta van új párja, Dóri. Arról, hol tart a gyászfeldolgozásban, elárulta:  “Uh! Azt majd egy év múlva látom, ha látom, hol tartottam most. Mindennap eszembe jut Zsófi, miért is akarnám, hogy ez ne így legyen. Dóri sem akarja. Ő inkább azt akarja, hogy mosogassak többet, mozduljunk ki többet, mosolyogjak többet stb. stb. Ha nyer, mind a ketten nyerünk.”

Az új kötet, a Nem a sajátod versei részben a régi és az új szerelem kettősségét szcenírozzák. Ennek kapcsán kifejtette: “Igen, ez a fővonal. Jó kérdés, hogy öntudatlan szcenírozom az életem, vagy csak folyton kapóra jövök magamnak.”

Arról, mi ad számára örömet, boldogságérzetet, úgy nyilatkozott: “Hazafelé sétálva hallani az énekes rigót, a fülemülét… A szex! …a vörösbegyet, a füzikéket stb. Sok az elhagyatott kert. Szerencsére. Tudod, honnan lehet megkülönböztetni az énekes rigót a fekete rigótól? Az énekes rigó kényszeresen ismétel, ő költő. A kertben nőnek a karalábék, érik az egres. Kiújul az eper-szeder háború. Rágyújtok. Volt Szolnokon egyszer egy beavató színházi meló, Szabó Máté csinálta. Sok kis szobán át vezettük a nézőket, az egyik szoba a 10 másodperc boldogság volt, azzal az effekttel, hogy tíz másodperc után szigorúan vége. De mi legyen a boldogság? Rántott hús, cicis csaj, Bach? Na itt a baj. Nem formalizálható. Kinek mi a boldogság. Hogy érd el, hogy érezze? Azt találtam ki, hogy rángassanak be ebbe a szobába, nyissák ki erőszakkal a szádat, jöjjön a náci fogorvos, túrjon a szádba a kampójával meg a tükrével… Uram, az ön fogai teljesen rendben vannak!”

A 42 című kötet után Peer Krisztián nem akart a gyászköltő pózába “belekövesedni”. Színházi és dalszövegeit megmutatta színész barátjának, Hajduk Károlynak, majd megalapították az Elavult zenekart. Károly gitárral kísérve énekelni a szövegeket, Krisztián pedig a saját verseit mondja. Eleinte Borsik Miklós volt az ütőhangszeres, ma már Kárpáti Pál és Tóth Andor teszi “alájuk” az elektronikát. Első videoklipjük Sötét van címmel készült el.

A teljes interjú itt olvasható.