Bodó Viktor: “Meg kellett tanulnom, hogy szakmailag ne a biztonságot keressem”

2019 július 30. kedd, 13:31

A rendező nemrég megkapta az Europe Prize Theatrical Realities díjat és a Német Színházi Társaság díját. Bodó Viktort a prae.hu kérdezte.

A prae.hu cikkéből:


Arra a kérdésre, hogy fontos-e számára, hogy melyik országban él és milyen emberek veszik körül, Bodó Viktor így válaszolt: “Persze hogy fontos, és ezek mind jelentősen meg tudják határozni az életem, és egy-egy munka menetét, ritmusát, hangulatát, vagyis a minőségét is természetesen. Külföldön kevesebb olyan tényező van, ami kizökkentene. A kinti munkák első heteiben például egy időre felfüggesztem a magyarországi hírek figyelését, és szinte teljesen a munkára koncentrálok, olvasok, töprengek, rendszerezem a dolgaim. Valahogy csendesebb és nyugodtabb leszek. Aztán itthon igyekszem behozni valami fiktív lemaradást és rohangálok, ügyeket intézek, a munka mellett próbálom felvenni a fonalat a barátaimmal. Ez is jót tesz, mert sok inspirációt ad, de a csendesebb, fókuszált életvitel is hasznomra válik.”

Bodó Viktor / Fotó: Horváth Péter Gyula

A rendező elmondta, a Szputnyik megszűnésekor úgy döntött, hogy külföldre megy feldolgozni a helyzetet, de azt mindig fontosnak tartotta, hogy legalább évi egy munkája legyen itthon is. “Hamburgban ajánlottak házi rendezői szerződést, társulati tagságot és fontolgattam, hogy oda is költözöm, de úgy éreztem, nagyobb szabadságra van szükségem. Az elmúlt húsz évben többé kevésbé zárt közösségek tagja voltam és minden figyelmemet, energiámat a közösség ügyeire szántam. Korábban a Színművészeti Egyetemen, majd rövidebb a Krétakörben, a Katonában és a Szputnyikban. És nem vágytam erre újra. Meg kellett tanulnom, hogy szakmailag ne a biztonságot keressem, ugyanakkor jobban odafigyeljek magamra, a saját fejlődésemre. Az állandó munka helyett körültekintőbb és fegyelmezettebb életet élek, amelyben a pihenésnek és a töltődésnek a tanulásnak éppen olyan fontos szerepe van, mint az alkotómunkának. A dolgok helyes mértékének tartása egész életemben nehézségeket okozott” – árulta el az alkotó.

Bodó Viktor szerint a szakma egy része tanulható, a másik részéhez viszont tehetség, figyelem, érzékenység szükséges. “Ez kegyetlen pálya, ahol hamar születnek ítéletek, és ez megjelenik már az iskolán belül is, még akkor is, ha csak ‘kicsiben’. Ott kevesebb sebet kap az ember, miközben fejlődik. Nekem az volt hasznos, hogy lehetett nagyon keményeket bukni. Épp ezért lehetett bátran kísérletezni is. A tanulással és odafigyeléssel töltött időtől a személyiség lesz gazdagabb. Meg lehet tanulni dolgozni. Persze arra is van példa, hogy iskola nélkül is kiváló színházi ember lesz valaki. Sőt vannak olyanok, akik szerint jobb lett volna, ha a képzés kimarad az életükből, mert olyan sebeket kaptak, vagy annyira begörcsöltek, hogy ezzel éveket vettek el tőlük. Itt persze érdemes megvizsgálni, milyen is volt az a képzés, amit kaptak. Általánosságban azt gondolom, ha egy iskola jól működik, akkor azok a legszebb évek egy fiatalnak. És fontos visszajárni, tanítani vagy akár játszani is a vizsgaelőadásokban” – mondta a rendező.

A teljes interjú itt olvasható.