“Ledöbbent a környezetem, hogy felvettek” – Ábel Stella válaszolt

2019 augusztus 07. szerda, 7:42

A Színművészeti Egyetem ötödéves hallgatójával beszélgetett Psyché című monodrámájáról, a nyári művészeti fesztiválokról, mestereiről és a pályakezdő színészek helyzetéről a cornandsoda.com.

A cornandsoda.com cikkéből:

“Elmentem egy színész OKJ-képzésre, ahol eltöltöttem 3 évet. 2 évig nem mertem felvételizni a Színművészetire. Az a kép élt bennem, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetem egy hatalmas, méltóságteljes Akropolisz, nagy oszlopokkal és lépcsőkkel. Elképzeltem, hogy ha abba a nagy épületbe bemegyek és odaállok a felvételi bizottság elé, akkor mindenki engem fog nézni, és ki fognak röhögni azért, mert alkalmatlan vagyok a pályára. Fogalmam sem volt arról, hogy ki az a Máté Gábor, aki akkor indított osztályt, hogy ki az a Zsótér Sándor, ki az a Marton László, ki az a Hegedűs D.Géza, mivel addig még nem voltam budapesti színházban. Végül mégis elmentem a Zsótér Sándorhoz felvételizni, aki kivágott az első rostán. A következő évben a fizikai szakra pörögtem rá, sokat készültem, de bejelöltem a prózait is, mert miért is ne, ha már úgyis felvételizek. Mind a két szak rostáin továbbjutottam. A próza harmad rostáján heten voltunk a fizikaira is esélyesek. Marton tanár úrék megkérdezték, hogy ki melyik szakot szeretné jobban. Mindenki választott, én voltam az egyetlen, aki azt mondta, hogy annyit tudok csak, hogy ebbe az iskolába szeretnék járni, de az, hogy melyik szak lenne nekem a jobb, azt döntsék el a tanárok. Így kerültem a prózai osztályba. Ledöbbent a környezetem, hogy felvettek” – mesélte Ábel Stella.

Ábel Stella, Kovács Máté / Ódry Színpad: Ahogy tetszik / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az első évekről szólva elmondta: “Semmi időnk nem volt, de nem is mertem elmenni az egyetem közeléből sem, hogy mindig kéznél legyek. Aztán harmadév elején Marton Tanár Úr már nem jött többet. Nagyon megsínylettem a hiányát, mert nekem ő a mesterem. Ő az, akinek köszönhetem azt, ha lesz belőlem „valaki”. Ő vett fel, ő adott nekem esélyt a pályára. Ritka az olyan tanár, aki olyan alázattal, profizmussal vezet egy osztályt, mint ahogy ő. Ha ő “nagy munkát kért”, akkor harcoltunk a szabad termekért, hogy egész éjjel próbálhassunk. Ha egy jelenet nem sikerült jól, akkor mindig azt mondta, hogy „te ennél jobb színész vagy”. (…) Rettenetes nehéz időszak jött onnantól, hogy már nem tanított minket.”

A színésznő arról is beszélt, hogyan jött az ötlet, hogy Weöres Sándor Psychéjéből csináljon monodrámát. “A Psychéhez a végső indíttatás az volt, hogy szeptemberben rám szakad, hogy a két veszprémi bemutatón kívül nincs más munkám, vagyis van 6 szabad hónapom. 17 évesen olvastam először és nagyon szeretem ezt a művet, tehát már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy meg kellene csinálni egyedül. Az idő sokat segített abban, hogy jól megismerjem a művet, sokat foglalkoztam vele. Hat hónapot dolgoztam a szövegen. Kaptam kis segítséget Dohy Balázs dramaturg hallgatótól, illetve Upor Lászlótól, Forgács Pétertől és Bagossy Lászlótól is. Március 30-án mutattam be az Ódry Színpadon, és azóta megy, jó visszajelzéseket kapok. A Művészetek Völgyében és az Ördögkatlan Fesztiválon is bekerült a programba” – számolt be az alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.