“Legyen világos, kivégezték az Átriumot” – Ugrai István és Zsedényi Balázs válaszolt

2019 augusztus 09. péntek, 7:44

Ugrai István művészeti intendánst és Zsedényi Balázs operatív vezetőt az Átrium Színház sorsáról kérdezte a Magyar Narancs.

A Magyar Narancs cikkéből:

“A taotörvények szerint az idén 218 millió forintot szedhettünk volna be a cégektől. Ez így kimondva sok, de azt látni kell, hogy ez a harmada egy hasonló méretű színházi intézmény éves állami támogatásának. Vagyis ez egy jóval olcsóbb rendszer lehetett volna. A legtöbb állami kőszínház egy nézőre eső állami támogatása 3500 és 7000 forint között van, és ebben most nincsenek benne a kiemelt intézmények, például a Nemzeti Színház. Az olyan fővárosi fenntartású kőszínházakban, mint a Thália, Madách, Újszínház, Radnóti az állam átlagban mintegy 5 ezer forintot tesz bele egy jegybe. Az Átriumban ez 2019-ben papíron 500 forint, tényszerűen pedig eddig 166 forint, mert mostanáig ennyi minisztériumi kompenzációs támogatás érkezett meg: a megítélt összeg harmadát kaptuk meg július végén” – számolt be Zsedényi Balázs.

Fotó: Átrium

Ugrai István szerint értelmezhetetlen, bizonytalan, kiszámíthatatlan az egész. “Mi szerettünk volna párbeszédet a döntéshozókkal, de soha senki semmilyen érvünkre nem volt kíváncsi. Írtunk levelet az államtitkárnak, nem érkezett válasz. Amikor a minisztérium megelégelte, hogy minden héten felhívjuk őket, adtak egy másik telefonszámot, amivel szintén nem mentünk semmire. A munkatársak egyébként borzasztóan kedvesek voltak, és jelezték, sajnálják a történteket” – mesélte az Átrium művészeti intendánsa.

“Az épület üzemeltetésének ötéves üzleti terve olyan törvényi garanciára volt felépítve, amelyet az üzletmenet szempontjából visszamenőlegesen eltöröltek. Az utolsó pillanatig reménykednünk kellett abban, hogy komolyan vehető összeg lesz a kompenzáció. Novemberben módosították a törvényt, és csak áprilisra körvonalazódott, mennyit kapunk – miközben egy átlagos előadás megvalósulása az ötlettől a bemutatóig másfél év. A megtérülés pedig a taorendszerben körülbelül két év volt. Nem véletlenül kondították meg többen decemberben a vészharangot: hogyan tervezzenek műsort, ha nincs meg az éves költségvetés? Vakon hirdetett műsort mindenki, mi is. Az évad végére, nyáron jutottak pénzhez a kőszínházak, így utólag állhatott össze a költségvetés, ha összeállt. Ugyanakkor ezeknél a színházaknál a taotámogatás egy láb volt a háromból az önkormányzati és állami támogatás mellett. Nálunk ez volt az egyetlen láb” – fogalmazott Zsedényi Balázs.

“Szétrobbantottuk a színházi infrastruktúrát, nincs már állandó kelléktár, fénytár, öltöztető, semmi nincs, ami a produkciók kiszolgálásához szükséges. Volt pár tucat munkatárs, ma öt alkalmazottja van a színháznak. A munkatársak 90 százalékát el kellett küldenünk. Innentől ez jóval bizonytalanabb és kiszámíthatatlanabb rendszer. Azért fontos egyébként, hogy legyen saját kelléktár, fénytár, mert ezek a szakemberek ugyanúgy betanulják az előadásokat, mint a színészek. Ha új világosító kell, akkor új próbát kell kiírni, ami pluszköltség. Van olyan a magyar színházi életben, hogy másnap már más fényeli az előadást, sokszor látható is ennek az eredménye. Itt ilyet nem lehet, mert akkor abba kell hagyni” – hangsúlyozta a teátrum operatív vezetője.

“Az emberek szélnek lettek eresztve, lefújtuk a Kasszasiker című új előadást, levettük a repertoárról a Krakkent és a Chicagót. Ez így már nem egy színház. A színház műhely, közösség és ennek vége van. Mi az előadásainkat játsszuk, amíg lehet. Az Átriumot megpróbáljuk fenntartani, de azt a színházi műhelyt, amelyik itt működött szűk három évig, legyen világos, kivégezték. Azt a sikeres színházcsinálási modellt is, amiről beszéltünk. Anélkül, hogy meghallgattak volna. A színház nem attól színház, hogy előadásokat játszanak benne, az még csak színpad. A színház élő, alkotó közösség, aminek folyamatosan újra kell fogalmaznia önmagát, ez a munka élteti a régi előadásokat is, különben csak újrajátszó helyről beszélünk” – mondta Ugrai István.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.