Szabó Győző: “Elsősorban magammal kellett megvívni a csatát”

2019 augusztus 16. péntek, 7:22

“14 évesen, egy szál bőrönddel érkeztem Budapestre” – mondja a HVG-nek Szabó Győző, aki előbb a képző- és iparművészeti szakközépbe járt, majd a Képzőművészeti Főiskolára.

A HVG cikkéből:

Grafikus végzettséggel a Tilos az Á-ban volt csapos, ahol Vajdai Vilmossal megalapították a TÁP Színház elődjét, a Tilos az Á Performance Színházat. A Bárka Színház alapítója, Csányi János hívta ki a pult mögül. A Szentivánéji álomban színháztörténeti rekordot írt tízperces nevettető haldoklási jelenetével. A Máté Gábor rendezte egyik főiskolai vizsgaelőadás őrületes sikere miatt került a Katonába, először egy néma szerepre, 1995-től társulati tagnak. “Lehet, hogy még mindig ott ülnék a cserepadon” – amire azért nem került sor, mert kereskedelmi televíziós szereplései miatt menesztették a társulattól. Négy év szabadúszást követően 2008-ban Az ember tragédiája Ádámjával avatta fel a szombathelyi Weöres Sándor Színházat. 2012 óta a Thália Színház tagja. A Valami Amerika menő vállalkozójával szökött szárba a népszerűsége, manapság pedig Stoki, a rend gügye őre A mi kis falunk című sorozatban.

A saját könyvéből készülő film, a Toxikoma kapcsán arról kérdezték, kemény meccseket vívott-e hajdanán Csernus dokival: “Elsősorban magammal kellett a csatát megvívni, amíg bevallottam önmagamnak, hogy függő vagyok. Csernus módszerei drasztikusak. Eleinte büszke és pökhendi voltam. Szájkarate folyt közöttünk, ellene mentem a módszereinek, a saját eszközeivel élve “visszavágtam” neki. Kirúgott, aztán visszafogadott. Onnantól kezdve, hogy felismertük, egy pályán focizunk, csak az ellentétes oldalon, barátok lettünk.”

A Valami Amerika idején ultimátumot kapott Herendi Gábortól, hogy akkor kapja meg a szerepet, ha leáll a szerről. Ő rendezi a készülő filmet is. “A tiszta életemet Herendinek, Csernusnak és Zsámbéki Gábornak köszönhetem. De egyikük sem várja el, hogy egy életen át üldözzem őket a hálámmal. Volt egy mágikus együttállás: az egyik színházi sajtótájékoztatón egymás mellé ültettek minket Molnár Áronnal. Megláttam benne a húsz évvel ezelőtti önmagamat. Herendi pedig mindent tudott rólam, a küzdelmeimről. Tudtam, hogy nekik kell megcsinálniuk a filmet” – mondta Szabó Győző.

Arról, hogy közéleti kiállásban is osztozik-e Molnár Áronnal, elmondta: “(…) Nem struccpolitikából hallgatok, egyszerűen nem fér bele az életembe. A tíz legfoglalkoztatottabb hazai színész egyike vagyok. De ha arról van szó, üveget fújnék, hordót készítenék, mosogatnék, vagy hajószakácsnak állnék, az biztos, hogy nem halnék éhen, ha egy napon kihúznák a szőnyeget a lábam alól.”

Azt is hozzátette, iszonyatos vágy él benne, hogy minél több mindent megéljen; a siklóernyőzéstől a motorozásig, a lepattant borozóban fröccsözéstől a kifőzdén át az első osztályú étteremig bárhol otthon érzi magát. “De hát nem ezért élünk? Megtanultam, hogy elfogadjam az embereket és a helyzeteket olyanoknak, amilyenek. Keveset kérdezek és sokat figyelek” – fejtette ki Szabó Győző.

A teljes riport a HVG-ben olvasható.

HVG 2019.08.15 – 66. oldal