Eke Angéla: “Szükség van arra, hogy mindannyian tegyünk a közösbe”

2019 augusztus 17. szombat, 7:06

Eke Angéla a Joy magazinnak mesélt pályája alakulásáról, arról, hogy miért fontos számára a környezetvédelem és arról, milyen célokat lát maga előtt.

Eke Angéla elsőként gyerekkoráról mesélt: “Lakótelepre születtem Vácott, de 8 éves koromban kiköltöztünk a természetbe a Naszály-hegy lábához. A nagy betondzsungelből valódi dzsungelbe csöppentem. Itt nem nagyon voltak gyerektársak, akikkel bandázhattam volna, az öcsém még pici volt, így egyedül vágtam neki felfedezni a “vadont”, az erdőt és a gyümölcsöst. Ez nagyon tanulságos és meghatározó időszaka volt a fiatalkoromnak.”

Eke Angéla

Annak kapcsán, hogy négyszer is felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, elmondta: “Általános iskolában dráma tagozatra jártam, majd ilyen irányba mentem tovább a Pesti Barnabás gimnáziumba – anyukámnak köszönhetek a legtöbbet, hogy ezt engedte, pedig nem volt még művész a családban, és nem tudta, ez mivel jár. Hitt bennem, mert látta, hogy van hozzá elszántságom. Elkezdtem felvételizni a Színműre, de nem vettek fel elsőre, másodjára, harmadjára… mindig nagyon földhöz vágott. Ám mindig újra felálltam. Így akkor Földessy Margit színistúdiójába jártam, ami nagyon meghatározó szakmai fészek volt számomra, a “margitosok” életérzése életem végéig fog kísérni. Majd a Nemzeti Színházba kerültem stúdiósnak, Jordán Tamás osztályába, és igazi színészlegendák tanítottak, olyanok, mint Molnár Piroska vagy Benedek Miklós. Azt éreztem, hogy olyan szeretnék lenni, mint ők, ez a küldetésem, ezért küzdöttem megrögzötten, és végül sikerült.”

Arról, milyen célokat lát most maga előtt, úgy fogalmazott: “Hat éve vagyok a pályán, és olyan életszakaszba kerültem, hogy azt érzem, ekkorra pont itt szerettem volna tartani szakmailag. Nagyon sokáig türelmetlenséget éreztem, de most úgy gondolom, jó helyen vagyok. Most kicsit szeretném magamról levenni a fókuszt, és kitapasztalni, hogy az eddig elértekkel hogyan tudok minél többet adni, visszaforgatni a társadalomnak. Még több olyan önálló projektet csinálni, ami társadalomformáló és hasznos, például a színházi előadások az iskolákban fiataloknak, vagy a környezetvédelmi aktivitásom. Szüksége van a világnak arra, hogy mind tegyünk bele a közösbe, mert nagyon sokat vettünk ki. Szeretném megtartani azt, hogy minél több műfajban működjek, ezért is vagyok szabadúszó. Engem az összművészeti jelenség érdekel, a műfajok erősítik egymást: a próza, a bábszínház, a látványszínház és így tovább, az ezek vegyítésével való kísérletezés foglalkoztat, a folytonos innováció.”

Arról is beszélt, hogy ősszel újabb független színházi bemutatóra készül, Závada Péter erre az alkalomra írt mini monodrámáját több rendező rendezésében játssza majd, egy előadás keretein belül. “Ezt a koncepciót azért hívtam életre, mert szeretnék egymás mellé helyezni többféle nézőpontot időben és térben egy adott téma kapcsán. Színészként egy monodráma eljátszása jelentős fordulópont szakmailag és emberileg egyaránt. Emellett az Elfog/ adsz érzékenyítő tantermi előadás projektemet szeretném folytatni Bán Bálinttal: ez a nevelési program a kirekesztés témakörét dolgozza fel, majd közösen átbeszéljük a látottakat az osztállyal” – nyilatkozta Eke Angéla.

Arról, mióta fontos számára a környezetvédelem, kifejtette: “Másfél éve lettem vegetáriánus, és azóta figyelek kiemeltebben a környezetünkre. Bár már egészen fiatalon is ösztönösen bennem volt ez a tudatosság, csak akkor ezt még nem így hívták, nem volt olyan felkapott. Nem veszek és nem dobok ki fölöslegesen dolgokat – a kényelem iránti túlzott kereslet miatt tartunk ott, hogy tele van a bolygónk szeméttel. Pedig ha visszaemlékszünk, nagyanyáinktól mit láttunk, vagy gyerekként hogyan éltünk, nem dobtunk ki ennyi mindent, nem volt ennyi egyszer használatos műanyag, felhasználtak mindent, az állatok megkapták a maradékot, és még a barackmagot is kimagozták, az volt a snack. Nem gondolom, hogy a tudatos életmód új trend lenne, csak elkényeztetett társadalmunknak vissza kéne térni a józan eszéhez, annak mentén élni. Nem lehet és nem is kell tökéletesen csinálni, de meg kell próbálni. A Nylon Groupot pont ezért kicsit szüneteltetem, mert nem érzem hitelesnek, hogy miközben a műanyagmentes életmódot helyezem középpontba, nejlon műanyag bábot tolok az emberek arcába – még ha ezek nem is egyszer használatosak -, éppen ezért keresek új matériát.”

A teljes interjú a JOY magazinban olvasható.