Czeizel Gábor: “Néha hiányzik a nagyszínpad”

2019 augusztus 21. szerda, 7:39

Czeizel Gábor rendezőt a Magyar Narancs kérdezte.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

Elsőként arról beszélt, milyen sűrű évadot tudhat maga mögött: “Tényleg nem volt időm unatkozni. Mert az elmúlt évad egyik első előadásának, a Dorian Graynek a dramatizálását is én végeztem. A Spinozában a Mata Hari operácska volt új bemutatóm. Utána a Spirit Színházban a Maria Callas mesterkurzusa következett (ez most nyáron is látható augusztus 12-13-14-én), majd az Eszter hagyatéka. Izgalmas volt Márai mondatait megfejteni. És egy nagyon szép darab, az Örökké… szabadon… Sándor Péterrel és Papadimitriu Athinával. Azután két bónusz, azaz a helyzet hozta bemutató jött: a Kövek, mert két srácot ki akartunk próbálni, és bevált, jövőre több darabban is szerepelni fognak a Spiritben, majd amibe beleszerettem, és összejött: Székely Csaba Öröm és boldogság című, erdélyi melegekről és leszbikusokról szóló darabja, amely augusztus végén lesz legközelebb látható.”

Arról is kérdezték, lehet-e azt mondani, hogy a monodrámák illetve a kevés szereplős előadások a specialitásai. “Mostanában főleg a Spinozában és a Spiritben dolgozom, oda nem lehet bevinni tánckart. Szeretem ezeket is, mert sokkal intimebb, belsőségesebb, színészközpontú munkákra ad lehetőséget. De igazán Debrecenben, Lengyel György igazgatása alatt volt lehetőségem mindenre: ott musicalt, Schillert, Kleistet, Lila ákácot is rendezhettem a kortárs művek mellett. Néha hiányzik a nagyszínpad. Ezért is jó néha nyáron látni, hogy a kis térben készült előadásaink is működnek nagy szabadtéri színpadokon. Vagy például a spinozás Herzl egy zsinagógában” – felelte Czeizel Gábor.

Állandó munkahelye, a Spirit Színházról szólva úgy fogalmazott: “Perjés János igazgató olyan darabokkal kínál meg, amilyenekre nem is gondoltam, de nagyon szeretem, vagy nagyon izgalmas új darabokkal. És nagyszerű színészekkel dolgozhatok itt is. Hegyi Barbara az én hívásomra jött, Gubík Ágiba itt szerettem bele, és itt minden színésszel jó dolgozni, mert ugyanazt akarjuk.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.