Polgár András üzletember, mecénás: “Szerény forrásainkból őrizzük a lángot”

2019 augusztus 22. csütörtök, 8:13

Polgár András üzletember mintegy 15 éve úgy döntött, befejezi a napi operatív munkát, és a cégeiben felszabaduló tőkét az általa legsúlyosabbnak tartott társadalmi problémák enyhítésére fordítja. A mélyszegénységben élő romáknak munkát adó Kiútprogram kitalálója és egyik fenntartója, valamint számos kulturális projekt mecénása; többek között a Tantermi színház fűződik a nevéhez. 

A magánmecenatúra mikéntjéről és az állami támogatások anomáliáiról kérdezte az Art is business magazin. L. Horváth Katalin interjúját itt olvashatják.

Arról, hogyan kezdődött a mecénási tevékenysége, elárulta, magától értetődőnek érezte, hogy amennyiben jövedelme meghaladja a kényelmes megélhetéshez szükséges mértéket, a „többletet” közcélokra költse.

“Számos szakemberrel konzultáltam, összekapcsolandó az esélyegyenlőség és a kultúra ügyét. Arra jutottunk, hogy a jó színház eljuttatása a legtávolabbi, legelzártabb helyekre, elsősorban a középiskolás korosztályhoz, mindenképp az említett célokat szolgálja. Ebből adódott a független színházak pártfogolása is. Schilling Árpád zseniális Hamlet-előadása pedig elvezetett a Tantermi színház támogatásához. Az volt az illúzióm, hogy ha a színház eljut mondjuk Sajókazára, és mindenki számára nyilvánvalóvá válik ennek revelatív hatása a halmozottan hátrányos helyzetük miatt esélytelen fiatalokra, akkor azt nagy léptékben is lehet csinálni, az állam, a mindenkori kormányzat magáévá teszi a kezdeményezést. Nem azért, hogy irányítsa, hanem hogy finanszírozza a programot. Még azt is gondoltam, hogy akár a tanterv részévé is válhat. Nem ez történt. Az illúziómat ugyan elvesztettem, de a hitemet abban, hogy ez a helyes irány, nem. Így mostanság nem gondolkodom hatalmas méretekben, inkább csak abban, hogy néhányan – az állami lehetőségekhez képest – szerény forrásainkból őrizzük a lángot” – fejtette ki Polgár András, aki Summa Artium Alapítványra, majd a FÜGÉre bízta a kulturális szféra támogatandóinak kiválasztását.

“Bábáskodtam a FÜGE által gründolt és fenntartott Jurányi Ház létrejötténél, amire büszke is vagyok. Nagyon bízom a szaktudásukban és az ízlésükben. Van egy „veszélyesebb” része is az üzemelésemnek: naponta keresnek meg nehéz helyzetben lévő társulatok, előadók, és én nehezen állok ellen a „jogos” kéréseknek, így a támogatások jelentős része „Róbert bácsi”-alapon folyik el. Mindig annak kényszerülök segíteni, aki épp a legnehezebb helyzetben van. Sajnálatos és rettentően bosszantó, hogy túlnyomórészt az állam és az önkormányzatok által – mondjuk ki nyíltan – elhazudott, ellopott összegeket kell pótolni. Különböző pályázatokon nyernek pénzeket lehetetlen helyzetben lévő, de kitűnő dolgokat csináló kulturális szervezetek, majd a pénzeket nemhogy időben, de olykor egyáltalán nem, vagy csak évekkel később kapják meg, tehát a működésüket meg kell finanszírozni” – nyilatkozta Polgár András.

A kérdésre, igaz-e a hír, hogy ő egyedül több pénzt fordít a független színházakra, mint összességében a főváros, azt felelte: “Biztosan volt ilyen időszak, de ez nem az én dicsőségem, hanem a főváros szégyene. A rendszer eleve rossz, ha egy ember, egy hivatalnok vagy a politika által aktuálisan kinevezett művész és az ő elvbarátai kényük-kedvük szerint osztogatnak, és döntenek ezáltal életről-halálról, színházról, színházi oktatásról. Nonszensz, hogy ha ők a független színházat nem tartják fontosnak, éhhalálra ítélhetik. De ennek a kivégzésnek nincs visszhangja”.

L. Horváth Katalin interjúját itt olvashatják.