Tarnóczi Jakab: “Látom értelmét a dörömbölésnek”

2019 augusztus 25. vasárnap, 8:16

Nyár elején végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán.

Még le sem diplomázott, már lehetőséget kapott a Katona Sufnijában: Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszának lázadó főhősét egy szűk üvegbörtönbe zárta. Tarnóczi Jakabot a Népszava kérdezte.

A Népszava cikkéből:

“Amikor például arra gondolok, hogy a Színművészeti Egyetem tanárai, az én mestereim 2015 januárjában a teljes reménytelenség közepette nem adták fel, és hosszas procedúra után mégis elérték, hogy ne ültessenek egy teljesen alkalmatlan és egyértelműen politikai revizorként funkcionáló kancellárt az egyetem élére, akkor bizony látom értelmét a dörömbölésnek. Fontos, hogy nem tört be az üveg, és senki sem vérzett, hanem megoldódott a probléma a hosszas, kitartó kopogtatásnak hála. Sajnos az egyetlen, éjszakai diákgyűlésen inkább a megalkuvás és a reménytelenség kapott hangot. Azt érzékelem, hogy a mi generációnk már inkább csak röviden dörömböl vagy bele sem fog, nehogy megfájduljon a keze” – fogalmazott Tarnóczi Jakab.

Tarnóczi Jakab a Leláncolt Prométheusz olvasópróbáján a Katonában / Fotó: Rácz Gabriella

Arra a megjegyzésre, hogy amikor híján vagyunk valódi hősöknek, miért kell a példaként mutatott hősöket lerángatni a földre és gyenge pontjaikat is ilyen markánsan felmutatni, a rendező így válaszolt: “Persze hogy ‘le kell rángatnom a földre’ a Prométheuszomat, hiszen mi is itt élünk. Lent. A földön. Ha hőseink vannak, azok is földi hősök, minden emberi gyarlóságukkal együtt. Többek között éppen emiatt a ‘valódi hős’ felfogás ­miatt őrlődünk ugyanazon társadalmi problémák között évszázadok óta és követjük el ugyanazon hibákat itt Európában. Van egy fontos világnézeti különbség. Az antik görögöknél nem létezett a mai értelemben vett valódi, makulátlan hős. A mítoszok, eposzok és drámák; a köznapi mesék folyton leleplezik a nagyra tartott alakokat, legyenek azok hadvezérek vagy uralkodók. Lerángatják őket a földre, a mocsokba. A főistennek, mindenek urának is ismerjük az összes ballépését, mert ő is pont ugyanolyan, mint az összes népvezér, pont ugyanolyan, mint minden ember. És bizony nála is van hatalmasabb, és még annál is van hatalmasabb, és mindenkinél van hatalmasabb. A mese végtelenül folytatódik. Nem egyszerűsít. Nincsen egy mindenek fölött. Nincs tökéletes. Mindig, de mindig érdemes kritikus szemmel figyelni azt, aki kezében a hatalom van, legyen az dicsőséges hős vagy diktátor. A határ nagyon vékony. Legalábbis az ókori görögök szerint.”

Tarnóczi Jakab arról is beszélt, hogy sokat és folyamatosan utazik Európában. “Az a tapasztalatom, hogy a magyar kultúra és annak elhivatott művelői egyedülállók és élen járnak szakterületükön. Ez erodálódik hosszú évek óta. Tele vagyunk olyan alakokkal, akikre egész Európában büszkék lehetnénk, és vagy perifériára szorulnak, vagy egyszerűen elmennek. Én itthon szeretnék dolgozni, de ha túl akarok élni, akkor muszáj leszek dörömbölni. Ha senki sem hallja meg, ki kell nyitni az üvegkalitkát és elsétálni oda, ahol van levegő” – mondta a fiatal alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.