Mikecz Estilla: “Meg kellett tanulnom beleszeretni a feladataimba”

2019 szeptember 05. csütörtök, 7:08

Mikecz Estilla a Csak színház és más semmi Lilije, a Chicago Roxie-ja és a Cabaret Sallyje Kaposváron. Az InStyle magazin kérdezte.

Annak kapcsán, hogy minden műfajban kipróbálta magát kezdő színésznőként, sorozatszerepben, musicaldívaként és drámai karakterben is, Mikecz Estilla elmondta: “Színészként meg kellett tanulnom beleszeretni a feladataimba, és ez néha nagyon nehéz. Igyekszem mindig megkedvelni a projektet, de előfordul, hogy ez kicsit több energiámba kerül. (…) Van, amit nagyon várok, és úgy megyek oda, hogy tuti szuper munka lesz, aztán nem úgy alakul. Ez színdaraboknál fordult inkább elő, úgy tűnt, tökéletes a csapat, aztán a csillagok állása nem olyan… De akkor is próbálom élvezni, mert nem látszódhat rajtam előadás közben, hogy nem érzem jól magam vagy nehéz a játék. Amikor lejövök a színpadról, akkor puffoghatok, hogy mi nem volt jó. A párommal (Krausz Gergő színész – a szerk.) sokszor játszunk együtt, általában ő a kritikusabb, én inkább a pozitívumokra koncentrálok, persze fordítva is előfordul. Ha mondjuk én testhezálló szerepet kapok, ő pedig éppen nem, akkor teljesen különbözőképpen éljük meg ugyanazt a próbafolyamatot.”

A kérdésre, hogyan kezelik ezeket a feszültségeket, a színésznő elmondta: “Sokat beszélgetünk, próbálunk segíteni egymásnak. Mi nem az a pár vagyunk, akik nem viszik haza a munkát. (…) Minket tulajdonképpen a munka hozott össze. Rögtön közös feladatokat kaptunk, amiket roppantul élveztünk, és ez most is így van. Néha nagyon jó, hogy ott van Gergő mint kritikus szem, aki kontrollál, mutat egy másik perspektívát.”

Mikecz Estillát arról is kérdezték, mindig is színésznő akart-e lenni: “Gyermekkorom óta éreztem, hogy ezt szeretném csinálni. Négyszer felvételiztem a Színműre, az első harmadrostámon, amikor én kerültem sorra, a következő kérdést szegezték nekem: “Maga mit mosolyog? Ne mosolyogjon, ez egy felvételi!” Erre azért is emlékszem, mert alapvetően nagyon mosolygós típus vagyok, és hidegzuhanyként ért ez a lerohanás. Utólag úgy látom, hogy nem véletlen, hogy nem vettek fel oda, így kellett lennie. Kaposváron pedig megtaláltam a helyemet, és az osztályfőnököm (Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és a Kaposvári Egyetem művészeti karának tanára) szuper lehetőségeket adott nekem.”

A 4 évados Csak színház és más semmi című sorozatról és arról szólva, hogy több órás sírós felvételekkel küzdött meg, illetve hogy romantikus jelenetekkel indult a munka Csányi Sándorral, elárulta: “Azt hiszem, nagyon zavarban voltam, de kedves volt a stáb, bíztak bennem és mindenben készségesen segítettek. A forgatási időszak minden pillanata nagyon pozitív élményként maradt meg bennem, szinte családként tekintek a stábra.”

Mikecz Estillát arról is faggatták, színésznőként mennyire dolgozik benne a hiúság: “Nyilván én sem vagyok minden porcikámmal elégedett, de nem érzem, hogy nagyon szeretnék magamon változtatni. Folyamatosan azt látom, hogy a környezetemben lévő lányok mennyire szigorúak magukhoz, és úgy érzem, hogy emiatt nekem is annak kéne lennem, aggódnom kellene a külsőm miatt, pedig nem vagyok ilyen. Tudom, hogy simán leadhatnék 5 kilót, de nem akarom magam sanyargatni mindenáron. Nagyon laza vagyok a szépségápolás terén is, semmi flanc, műtét, feltöltés, pedig a korosztályom már nagyon belecsúszott ebbe: központi kérdés a diéta és a szépészeti beavatkozások. Persze, amikor készülnöm kell egy szerepre, akkor odateszem magam. A Tanárban szexi ruhákat kellett viselnem, akkor rendesen edzettem pár hónapig, diétáztam is, hogy jó formában legyek. Érdekes tendencia, hogy rengeteg női mozgalom erősödött meg az utóbbi időben, harcolunk ezer dologért, hogy ne kezeljenek bennünket szexuális tárgyként, közben mégis kétségbeesetten próbálunk megfelelni egy hamis és szigorú szépségideálnak. Az öregedést is el kell fogadni, persze ezt most látom így fiatalon, és lehet, hogy 20 év múlva másképp állok majd ehhez… Weöres Sándor A Teljesség felé című könyvét időről időre előveszem és beleolvasok. Az öregségről azt mondja, hogy az öregedés a nemes kiszáradás – ez a megfogalmazás annyira megtetszett, hogy én nem szeretnék ebbe a folyamatba beleavatkozni, de nem ítélek el senkit, aki műtétekhez folyamodik.”

A teljes interjút az InStyle magazinban olvashatják.