Vecsei H. Miklós: “A darabok és az életünk párhuzamosan haladnak”

2019 szeptember 10. kedd, 9:00

Júliusban egy újabb Shakespeare-darabot állított színre a Sztalker Csoport a Gyulai Várszínházban. Vecsei H. Miklóst a kultura.hu kérdezte.

A kultura.hu cikkéből:

“Shakespeare ebben a darabban elviszi a szereplőit egy általunk Elysiumnak nevezett helyre, ahol a vágyaik laknak. Bár a közbeszédben a vágy egy pozitívan csengő kifejezés, valójában rémesen ijesztő, szélsőséges, szenvedélyes élet, ha valaki a vágyai szerint él. Szerintem akkor különösen izgalmas a Vízkereszt, ha az a kiinduló pontunk, hogy megvizsgáljuk a vágyainkat. Mire vágyunk, mit gondolunk, s ehhez képest a szavaink mit tükröznek itt, a mindennapjainkban, illetve Elysiumban. A darab abból indul ki, hogy egy testvérpár mindkét tagja úgy hiszi, elvesztette a számára legfontosabb embert. Viola a bátyját és apját siratja, míg Sebastian a húgát és apját. Amikor az ember elveszíti mindazt, amiért úgy hitte, érdemes élnie, akkor esélyt kap arra, hogy újragondolja és átrendezze a prioritásait, de már nem a mindenkori környezet elvárása szerint, hanem a ’már mindegy’ szabadságával” – mesélte a bemutató kapcsán Vecsei H. Miklós.

Vecsei H. Miklós / Fotó: Dömölky Dániel, Vígszínház

Az alkotó elmondta, Shakespeare legtöbb darabja korábbi történetek ihletésére, vagy azok részleteiből állt össze. “Én úgy képzelem, hogy talált egy témát, egy kérdést, ami foglalkoztatta, kiválasztotta az ehhez leginkább illő történetet vagy történelmi személyt és kibontotta aszerint, amit ő minderről gondolt. Én őt a Biblia utáni második csodának tartom az irodalomtörténetben, még akkor is, ha a darabok sok esetben összeollózott szövegek és történetek. Szerintem a színházművészetnek Shakespeare-en kívül szinte semmire nem lenne szüksége, ha bátran, őszintén, a saját meggyőződésünk szerint nyúlhatunk a darabjaihoz. Bár olykor saját magunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt azzal, hogy átírjuk a szöveget, mert ezek a drámák vélhetően enélkül is megállnák a helyüket. Úgy is mondhatnám, hogy mi nem feltétlenül a Vízkeresztet akartuk megcsinálni, hanem szerettünk volna beszélni valamiről, és ehhez ez a dráma tűnt a legmegfelelőbbnek” – hangsúlyozta Vecsei H. Miklós.

Nemrég mutatta be a Vígszínház A nagy Gatsbyt, aminek ugyancsak ő jegyzi a szövegét és ifjabb Vidnyánszky Attila rendezi. “Minden egyes művel a minket foglalkoztató kérdésekről igyekszünk beszélni. A félkegyelmű a legmélyebben fekvő idegeimet is összezavarta, számos dolog újragondolására késztetett a privát életemben is. Ennek szinte egyenes következménye A nagy Gatsby. 27 éves korunkig azt éreztük, hogy a darabok és az életünk párhuzamosan haladnak. Szerintem fontos az emberi hitelesség a színházi előadások erkölcsi tanulságai mögött. Tehát ha egy darabbal beszélünk valamiről, felvázolunk egy értékrendet, akkor azt a privát életünkben próbáljuk meg követni. Miskin herceget viszont, azt érzem, hogy napról napra elárulom. Ez egy nehéz, gyáva helyzet. Jólesik cserébe őszintének lenni, és beszélni arról, hogy mi hogy vagyunk Gatsbyk, hogy próbálunk megkapaszkodni a valódi élet ünneplésébe, miközben érezzük magunk nyomában, Pilinszky szavaival élve, a boldogságig lelassult pusztulást” – fogalmazott a Vígszínház művésze.

A teljes interjú itt olvasható.