“Nagyon megható reakciókat kaptunk” – Fahidi Éva és Szabó Réka válaszolt

2019 szeptember 13. péntek, 7:39

Fahidi Éva túlélte a holokausztot, 90 évesen pedig eltáncolta traumáit. Most film is készült a történetéről. Vele és Szabó Réka rendezővel beszélgetett az nlc.hu.


Az nlc.hu cikkéből:

Cuhorka Emese táncművésszel közösen készített előadásukat, a Sóvirágot 2015-ben mutatta be a Tünet Együttes, a próbafolyamatról Szabó Réka rendező dokumentumfilmet is készített, amelyet szeptember 12-től vetítenek a mozik A létezés eufóriája címmel. Néhány filmfesztiválon már bemutatták: Locarnóban a Kritikusok Hete szekció nagydíját nyerte el, Szarajevóban emberi jogi díjat kapott.

Cuhorka Emese, Fahidi Éva / Sóvirág / Fotó. Tünet Együttes

“Nem volt benne az élettel kötött szerződésemben, hogy én 94 éves koromban filmsztár leszek. Ezért a siker nekem minden pillanatban az újdonság erejével hat. Valóban meg is hatódom tőle, ahányszor csak szembesülök vele. Fantasztikusan boldogító, nem lehet megunni” – mondta Fahidi Éva.

Szabó Réka elárulta, szkeptikus szokott lenni a díjakkal, mert sokszor esetlegesnek érzi, mi alapján osztják őket. “Annyi minden kell hozzá, szerencse is. De négy és fél évet dolgoztam ezen a filmen, ha ezt kimondom, kicsit könnybe lábad a szemem. Nagyon nehéz volt, rengeteg munkával és frusztrációval járt, és most nagyon jól esik a siker. A díjak is jólesnek, de még fontosabb, hogy érzem, a közönség milyen melegen fogadja a filmet. Itthon a Sóvirág már teremtett egy kontextust a filmhez, Évát sokan ismerik, a Tünet Együttest is ismerik. Külföldön viszont ismeretlen a közeg, ez az első filmem, tehát filmrendezőként sem jegyeznek sehol. Alanyi jogán fogadták a filmet, és nagyon megható reakciókat kaptunk” – mesélte a rendező.

“Amikor Réka felhívott, hogy kilencvenéves koromban lépjek színpadra, azt mondtam neki, mindenkibe kell egy egészséges adag exhibicionizmus, és én tudom magamról, hogy bennem több is van, mint amennyi feltétlenül szükséges. Tudtam, hogy jól fogom érezni magam ebben a helyzetben. Olyan vagyok, mint a mintatanuló, akinek minden eszébe jut, mikor produkálnia kell magát. (…) Vannak alapszempontok, amelyekre az első másodperctől kezdve odafigyeltem. Nagyon szeretek beszélni, imádom hallani a hangom, de azért odafigyelek arra, hogy nyelvtanilag helyesen beszéljek, bármilyen nyelven is kell előadnom magam. Későn kezdtem el beszélni a holokausztról, de amikor elhatároztam, hogy hivatásszerűen ezt fogom csinálni, nagyon vigyáztam rá, hogy akármilyen szörnyűségről is számolok be, ne a gyűlölet hangján beszéljek. Éppen azért volt ez fontos nekem, mert engem annyi gyűlölet ért, amennyit elképzelni is nehéz. Az az érzésem, rajtam kívül kevesen tudják, igazából milyen volt az, amin én átmentem. De bármiről is beszéljen valaki, arról minél többet kell tudnia, minél pontosabban kell kifejeznie magát” – hangsúlyozta Fahidi Éva.

A teljes interjú itt olvasható.