“Megrendítő a halála” – Színészek, alkotók búcsúznak Marton Lászlótól

2019 szeptember 14. szombat, 7:32

Számos szakmabeli alkotó reagált a hírre, hogy 77. évében elhunyt Marton László Kossuth-díjas rendező, a Vígszínház korábbi igazgatója.

Honlapján búcsúzik a Veszprémi Petőfi Színház az elhunyt Marton Lászlótól, aki idén februárban Molière Tartuffe-jét vitte színre náluk.

A Veszprémi Színház oldalán az újrakezdésről emlékeznek meg:

“Több év kihagyás után Marton László Veszprémben tért vissza a színpadra: idén februárban Molière Tartuffe-jét vitte színre. Marton László nem először rendezte meg ezt a komédiát, de az olvasópróbán azt mondta, ezt a darabot szereti a legjobban a világirodalomból, és van még dolga vele. Megtette. Még egyszer. Utoljára.”

A hír végén Oberfrank Pál, a színház igazgatója búcsúzó sorai olvashatók:

“Tanár úr! Köszönöm, amit tanulhattam tőled. Mindig őszintének és vallomásosnak kell lenni. Nagyon fogsz hiányozni! Hálás vagyok, hogy utolsó munkánk során olyan közel kerültünk egymáshoz, és igazi mély apa-fiú kötődéssel ragaszkodtunk egymáshoz az utolsó pillanatig. Isten veled!”

Józan László színművész, aki 2005 és 2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László és Hegedűs D. Géza osztályába járt, a Facebookon búcsúzott, azt írta: “Szerettem. Kötődtem hozzá. Szeretett. Büszkeség és boldogság, hogy a tanítványa lehetek. Vele voltam. Velem volt. A családjával vagyok. Nincs több szó.”

“Hetek óta tervezem, hogy felhívom és elújságolom: haladok a doktorimmal, amit vele kezdtem öt éve, mint első témavezetőmmel. Megint egy a rohanásban elmaradt telefonhívás, beszélgetés… Hálás vagyok és szomorú” – írta Szirtes Balázs színművész.

“Elment Marton László is. Mi megint írunk, elmagyarázzuk, milyen volt ő, milyenek voltunk mi, együtt és külön-külön. De nem lehet negyvenvalahány évet végigmagyarázni, se ahogy ilyenkor illene, se ahogy ilyenkor elvárják, se ahogy ilyenkor kellene. Elment Marton László, és itt maradt” – jegyezte le Presser Gábor.

“Marton László az osztályfőnököm volt a főiskolán. A felvételi vizsgán sok akkor nagyhatalmú színházi ember leszavazott engem, hogy ne vegyenek fel mert nem lesz belőlem semmi. Ő pedig úgy döntött szavazás nélkül felvesz az osztályába mert hitt bennem. Rengeteget tanultam tőle és egy olyan osztályba kerültem akik a mai napig összejárnak szeretik tisztelik egymást. Természetesen volt, amikor nem értettünk egyet, de hála isten az élet nem fekete és fehér. Nagyon megrendít a halála és csak szeretettel gondolok rá és gyászoló családjára. Köszönöm Tanár Úr önnek is, hogy az lehetek ma, aki vagyok” – jegyezte le Facebook oldalán Liptai Claudia.

Csiby Gergely a Magyar Színház színésze a Marton László által rendezett A Pál utcai fiúk castingját idézve emlékezett: “Ott álltunk a Vígszínház nézőtéri büféjében a márványra fektetett balettszőnyeg közepén. Az izgalomtól elhadartuk a Gittegylet lebukásakor elhangzó mondatokat. A megilletődöttségtől szinte egymás szájából vettük ki a szót. Ki az aki igazán jó tud lenni egy casting alatt? Kinek jön ki pont úgy az a hang, ahogy szeretné? Csalódottan hagytam ott azt az épületet, ami mind a mai napig sokat jelent nekem. Akkor még nem tudtam hogy több mint három évet töltök majd el ebben a színházban, neki köszönhetően. Bizalmat szavazott nekem és több barátomnak, kollégámnak akikkel egyszerre kerültünk bele a csapatba és itt kezdődött el a pályánk. A Tanár úr indította el azt a generációt akik később a “pálutcaiak” lettek és sok-sok előadáson át tényleg valami olyat alkottak ami egyedülálló és maradandó lett. Ez az ígéretes társaság régi formájában már nincs együtt, és talán nem is lesz soha. Sokminden történt, de az a néhány hónap amíg igazán együtt voltunk, mindannyiunk életében és pályájában megmarad. Bár nem volt a mesterem és soha nem tanított az egyetem falain belül, mégis örökké hálás leszek neki, hogy a sok-sok tanítvány mellett engem is útnak indított. Köszönök mindent!”

Utolsó osztályába járt Janka Barnabás, a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja. „Ma reggel értesültem a hírről, mélyen érintett – mondta a színész az Nők Lapja Café-nak. – Szerencsére ma nem próbálok,  mert mérhetetlen fájdalom keletkezett a szívemben, egy pótolhatatlan embert vesztettünk el. Fantasztikus tanár, igazi mester volt nekem ő.”

A szabadúszóként dolgozó Bacsa Ildikó is szeretettel emlékszik egykori tanárára: „A színművészetin egy osztályfőnök teljesen más, mint egy átlagos egyetemen, szoros kapcsolat alakul ki a diákokkal. A miénk nagyon jó osztály volt, nagyon szerettünk őt –  mondta a Nők Lapjának. – Az egyetemi évek alatt és utána is mindig segített, bármikor felhívhattuk, ha valamilyen gondunk támadt. Emberileg és szakmailag is fantasztikus volt. (…)”

Neil Simon Furcsa párjában Marton együtt dolgozott Quintus Konráddal, de kapcsolatuk jóval korábbra nyúlik vissza. Quintus Konrád így emlékezett rá: „Kétszer jelentkeztem főiskolára, elsőre nem vettek fel. A két rosta közt hasznos tanácsokat adott, segített verset választani, másodikra felvettek. Jóval később volt egy időszak amikor légüres térbe kerültem, akkor kértem a segítségét. Két hét múlva már a Vígben próbáltam, és ott maradtam két évig. Én is vezettem színházat, bár nem természetesen nem hasonlítanám a Vígszínház vezetéséhez, de tudom hogy milyen hatalmas felelősség naponta 2000 nézővel megtölteni a Víg és a Pesti színházat.”

“A Vígszínház társulata mély fájdalommal búcsúzik Marton László Kossuth-díjas művésztől, a Vígszínház egykori igazgatójától és rendezőjétől, egyetemi tanártól” – áll a Vígszínház oldalán, ahol Marton László pályájáról is szó esik.

Megemlítik, hogy az ő nevéhez fűződik a Vígszínház teljes körű felújítása, mely után 1994-ben az Össztánc című előadás bemutatójával fogadták újra a közönséget az épületben. És arra is emlékeznek, hogy Marton László rendező teremtette meg a Vígszínházban a magyar zeneszerzőknek teret adó és új zenés műveket bemutató hagyományt, amelynek kiemelkedő állomásai a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harmincéves vagyok, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Ahogy tesszük, Kőműves Kelemen, A padlás és A Pál utcai fiúk.

“Vígszínházi munkássága alatt olyan nagysikerű előadásokat rendezett, mint a Királyi vadászat, a Homburg hercege, az Őfelsége komédiása, a III. Richárd, az Össztánc, a Nóra, a Játék a kastélyban, a Kvartett, az Elsötétítés, valamint a Hallgatni akartam. 1969-től tanított színészmesterséget a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Osztályvezető tanárként számos olyan színész és színésznő pályáját indította el, akik közül sokan jelenleg is a Vígszínház tagjai. Külföldi rendezői karrierje 1974-ben kezdődött. Nagy sikerrel rendezett a helsinki Nemzeti Színházban, Louisville-ben, Tel-Avivban, Kanadában, és Németországban” – olvasható egyebek mellett a Vígszínház oldalán.

“Két évvel ezelőtt a Pozsonyi Pikniken még együtt dedikáltunk. Barátian beszélgettünk, jól ismertük egymást, a Vígszínháznak éveken át a Népszava volt a médiatámogatója. Egyébként is láttam sok produkcióját, voltam próbáin is, és megannyi tanítványával beszélgettem róla. Igen a Vígszínház, illetve a színház kötött minket össze. Aztán a piknik után néhány nappal kitört a zaklatási botrány. Ő lemondott a pozícióiról, összeomlott, meg is betegedett. Az ügyről érdemben nem beszélt, hallgatott. Sokáig mi sem beszéltünk, aztán amikor Veszprémben rendezett újra, mielőtt megnéztem az előadást, hosszasan beszélgettünk telefonon. Kértem, hogy valamilyen formában mondja el mi történt. Azt mondta, nem teheti meg, neki családja, kisgyereke van, nem terheli őket ezzel. Ezen vitatkozni kezdtünk, azzal érveltem, tudva, hogy beteg, ha valami történik vele, akkor az ő verzióját sohasem tudjuk meg és az lesz az igazi teher. És most itt vagyunk ezzel a bizonyos teherrel. Miközben Marton László szakmai pályafutása egyáltalán nem a magyar színházi élet terhe, épp az ellenkezője. A legendás „43-asok” egyike, volt idő a kilencvenes években, amikor majdnem minden pesti színházigazgató ezt a születési dátumot mondhatta magáénak. Marton huszonkét éven át igazgatta a Vígszínházat, legnagyobb sikerei is ide kötik” – írta búcsúzóul Balogh Gyula, a Népszava újságírója.

Forrás: Színház.org, Facebook, Nők Lapja, hvg.hu