Scherer Péter: “Keményen kellett dolgoznom”

2019 szeptember 16. hétfő, 7:41

Scherer Pétert a Nők Lapja kérdezte pályájáról, új munkáiról és arról, sajnálja-e még, hogy annak idején nem vették fel a Színművészetire. Lapszemle.


Arról, hogy a Műszaki Egyetemen végzett, Scherer Péter elmondta: “Nem vettek fel a Színművészetire, pedig kétszer is megpróbáltam. Aztán kifutottam az időből, a szüleim meg hangot adtak annak az elvárásnak, hogy műszaki diplomát szerezzek. Utána odaadtam apámnak, hadd nézegesse a vitrinben. Az Arvisura Társulatban kezdtem el játszani, ami ott volt a Szkénében, aztán jött a Bárka, majd a Krétakör Színház… (…) Én már az általános iskolában megnyertem minden ajkai Ki mit tud?-ot. Képzelheted, az a 140 centis gyerek abban az óriási művelődési házban, telt ház előtt! Csakhogy minden nap arra mentem haza, hogy apám a bátyám fölé hajolva próbálja a fejébe verni a matekot. Na, ezt nem! – határoztam el magamban, és azt találtam ki, hogy engem inkább a fizika érdekel. Az én szigorú apám megörült ennek, és végül Szombathelyen, a Nagy Lajos Gimnázium fizika tagozatán kezdhettem el a középiskolát. (…) Fél év alatt felnőttem. Huszonkét ágyas hálótermek, reggeli torna, körlettakarítás – tisztára, mint a katonaságnál! És a negyedikesek rendszeresen kokit osztogattak nekünk. Én sokat kaptam, mert pimasz gyerek voltam, a hatalom valahogy mindig ezt váltja ki belőlem. Harsányan, de szellemesen, afféle udvari bolond módjára a szemébe mondom az igazságot. Ezt a Shakespeare-drámákban bírták a királyok, de a gimiben nem szerették.”

Scherer Péter / Fotó: Nők Lapja

A Válótársakban az egész ország lelkesedett érte, erről elárulta: “Pedig majdnem úgy lett, hogy nem kapom meg azt a szerepet. Elmentem a castingra, de másnap felhívtak, hogy sajnos öreg vagyok már ehhez a karakterhez. Sebaj, gondoltam, legalább tovább nyaralhatok. Ha valamit megtanultam az utóbbi tíz év során, az az, hogy nem érdemes görcsölni semmin, elfogadom, amit az élet elém sodor. Aztán a rendező és a producer végignézte a negyvenes színészfelhozatalt, és visszahívtak, hogy mégis engem szeretnének: ‘Figyelj, Pepe! Megborotválkozol, adunk rád egy jó öltönyt, befestjük a hajad, és megkapod.’ Így lett.”

A Pepe és Kapa páros a Jancsó filmek óta elválaszthatatlan páros. A Krétakör megszűnése után közösen alapították a Nézőművészeti Kft. Társulatot. Erről szólva Scherer Péter elmondta: “A Nézőművészeti Főiskola című előadástól kölcsönöztük, amit a ma napig játszunk a Centrál Színházban. A Nézőművészeti Kft. egy minitársulat, igyekszünk kevés szereplős, kortárs előadásokat színpadra állítani, hogy beleférjünk a költségvetésbe. Jelenleg tizenhárom fut, ebből hat osztálytermi, úgynevezett ifjúsági előadás. Utóbbiak a Klamm háborúja című monodrámával kezdődtek, amit a Kolibriben mutattunk be. Akkora sikere volt, hogy elkezdték hívni a különböző iskolákba Budapesten, aztán már vidéken is. Közel háromszáz előadásnál tartunk. A darab a tanárdiák viszonyt taglalja, és tragédiával végződik. Szinte beszippantja a kamaszokat. Csatlakozott hozzánk egy drámapedagógus, aki előadások után feldolgozza a gyerekekkel a látottakat. A legizgalmasabb, hogy van egy pont, amikor ha a diákok másképp döntenek, újrajátsszuk a jelenetet. De nem darabról is…”

A kérdésre, sajnálja-e még, hogy annak idején nem vették fel a Színművészetire, azt válaszolta: “Sokáig bántott, de most már elengedtem. Mondjuk az első tíz év nagyon nehéz volt. Ez a nagy különbség! Aki színészetből diplomát szerez, az az egyetemen értékes kapcsolatokra tesz szert. Nekem ez hiányzott. Keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy az emberek végre azt gondolják rólam, amit én magamról.”

A teljes interjú a Nők Lapjában jelent meg.