“Örkény-egypercesben érezzük magunkat” avagy élet a tao után

2019 szeptember 18. szerda, 20:39

“Van, aki a pénzénél maradt, és van, aki egy fillért sem kapott a színházi tao-pénzek megszüntetése után” – számolt be a HVG.

A HVG cikkéből:

Bár az új évad elkezdődött, számos színház nem tudja, mennyit is kap a visszaélések miatt megszüntetett tao-bevételek pótlására.

A HVG összesítése szerint a rendelkezésre álló pénz alig több mint feléről, 20,3 milliárd forintról született eddig döntés. (…)

Egy pillanat a Makbett c. előadásból

“A tao-pótlás legnagyobb vesztesei a függetlenek és a tisztességesen működő magánszínházak. A Jurányi Házat is működtető, mintegy tíz független teátrum jegybevételeit kezelő ernyőszervezet, a FÜGE Produkció például eddig még egyetlen fillért sem látott az igényelt 270 millió forintból. Helyette viszont kapott vizsgálatot az Állami Számvevőszéktől. A kért dokumentumokat a múlt héten adta le, s ismerve az ÁSZ lassan őrlő malmait, pozitív eredmény esetén is legjobb esetben év vége lesz, mire a tárcánál eldöntik, kap-e a FÜGE, s ha igen, mennyi tao-kompenzációt. Rozgonyi-Kulcsár Viktória igazgató szerint a bizonytalanság a leginkább idegőrlő, hiszen nekik már a jövő évi szerződéseket kellene megkötniük. Ráadásul, ha a Jurányi Házat ütik, az a független szcéna nagy részének is fáj, hiszen legalább harminc kisebb-nagyobb társulat számára kínál próba- és játszóhelyet. Évente tíz saját és legalább ennyi befogadott bemutatója van, illetve négyszáznál több előadást tartanak a Jurányi utcai egykori iskolaépületben. Az igazgató szerint decemberig képesek az eddigi terveiknek megfelelően működni, ami annak köszönhető, hogy a tao megszüntetése óta tovább húzták a nadrágszíjat. Ám a hároméves bérleti szerződésük lejárta után nem valószínű, hogy tao-pénzek nélkül az eddigi struktúrában tovább tudnának működni” – számolt be a HVG.

“Lehet, hogy jobb emelt fővel távozni!” – mondta Orlai Tibor, az Orlai Produkció tulajdonosa. „Megtehetnénk, hogy visszamegyünk a kezdetekhez, amikor évente egy-két bulvárdarabot mutattunk be.” De úgy érzi, „mára igényes repertoárt építettünk fel, és nem akarjuk kihajítani mindazt, amit az elmúlt évtizedben elértünk, és visszalépni a kezdő mezőbe”.

Az Átrium számára a 218 millió forintos támogatás helyett mindössze 50 millió forintot ítélt meg a tárca. Kénytelenek voltak elbocsátani a teljes stábot, „amivel a színházi műhely megszűnt” – mondja Ugrai István produkciós vezető. A közönségük hűséges maradt, telt házzal mennek az előadások, az idén két ízben is 10-15 százalékkal megemelt jegyárak ellenére. A meghirdetett gyűjtésből is befolyt 15 millió forint, mégsem tudnak új bemutatót tartani.

A Centrál Színház tulajdonosa, Puskás Tamás a tartalékainak köszönhetően nem vesz vissza a bemutatók számából: „Nem értem, miért nem sorolt az önkormányzat a budapesti teátrumok közé bennünket is (azok megkapták a taóból kiesett pénzüket), hiszen kiemelt színház vagyunk, közhasznúsági szerződésünk van, és 170 ezres közönséget szolgálunk ki.” A Centrál a tavalyi jegyárbevétele alapján igényelhető 550 millió forint helyett csupán 200 milliót kapott. Ők is takarékoskodnak, elsősorban a fellépti díjakat csökkentették, illetve sokakat kiszerveztek a stábból, és áremelésre is rákényszerültek. 

A Fekete Péter vezette államtitkárság tematikus pályázatokat ígér. Az első 2,5 milliárd forintos keretösszegre kiírt pályázat már le is zárult. A benne szereplő 22 téma között számos progresszív található, így a független színházak támogatása, romaprogramok, hátrányos helyzetű gyerekek és fogyatékosok színházi élményhez juttatását támogató projektekre lehetett pénzt kapni.

A hó végéig újabb 4 témára – egyebek mellett határon túli turnékra – lehet pályázni (a keretösszeg itt már csak 450 millió forint), ám ezek nem sokat segítenek azokon a teátrumokon, amelyeknek az alapfinanszírozása hiányzik. „Nehéz is olyan pályázatra jelentkezni, amit »a jelen valóságra a humor és a szépség könnyed eszközeivel reflektáló« előadásokra írtak ki, anélkül hogy ne tűnnénk cinikusnak” – mondja Ugrai, hozzátéve: Örkény-egypercesben érezzük magunkat, csak már kényelmetlenül hosszú ideje tart.

A teljes cikk a HVG-ben olvasható.