O. Horváth Sára: “Nem tudom nem megírni az adott történetet”

2019 szeptember 23. hétfő, 9:03

Egyedülálló módon két egymást követő évben nyerte el a Vilmos-díjat. Daniel Bănulescu Csókolom a segged, szeretett Vezérünk című regénye nyomán is írt egy drámát, amit szeptember 26-án mutattak be a Szkénében. A szerzőt a Népszava kérdezte.

A Népszava cikkéből:

“Bármilyen konkrét is Ceauşescu diktatúrája, bárhogy is néztük, olvastuk, egyfajta egyetemességet fedeztünk fel benne. A hatalom módszerei teljesen általánosak, igazából csak az változik, a sok eszközből éppen melyiket használja vagy melyiket tolja előtérbe a hatalmon levő. Éppen hol tart ritmusban” – mondta Bănulescu regényéről O. Horváth Sára.

O. Horváth Sára

Arra a megjegyzésre, hogy a történetben az értelmiség is nagyon éles kritikát kap, az alkotó így válaszolt: “Daniel figurája a passzív értelmiségi, aki még keresi az eszközöket. Illetve ez is érdekes, mert forradalmár barátnője szerint gyáva, élet- és döntésképtelen, saját definíciója szerint viszont – vagy ahogy ő értelmezi saját identitását – nem az. Csak egy lépéssel távolabbról nézi a történetet, mint mi, és onnan már tudja, hogy nem lehet segíteni. Azon vagyok, hogy lejegyezzek mindent, és ezt adjam át az utókornak, mondja. És ez a két szemlélet ütközik, ebből van a konfliktus: elvárnak valamit, hogy hogyan viselkedjek, ám én nem az vagyok. Mindenki képvisel egyfajta igazságot, de hogy melyik a fő igazság, azt ki tudja?”

Rendezés vagy írás? O. Horváth Sára erről is beszélt: “Szerintem nem kell döntenem, be fog majd ez állni. Ami nélkül semmiképp nem tudnék élni, az az írás, nekem az a fő identitásom. Bocsárdi László rendező-tanárom mondta egyszer: csak olyan előadást érdemes csinálni, amiről úgy érzi az ember, egyszerűen nem bírná ki, hogy ne csinálja meg. Nekem az írással kapcsolatban épp ez van, egyszerűen nem tudom nem megírni az adott történetet.”

A teljes interjú itt olvasható.