“Hetyke magabiztossággal figyeltem a világot” – Hűvösvölgyi Ildikó válaszolt

2019 szeptember 26. csütörtök, 7:44

Világhírűvé lett évfolyamtársak társaságában végezte a konzervatórium zongora szakát, majd bekerült a Színművészeti prózai színész szakára. Hűvösvölgyi Ildikót az Origo kérdezte.

Az Origo cikkéből:

“Talpraesett kislány voltam, nem féltem semmitől. Pedig láttam ezt-azt, például az este fél tízes vonaton – amellyel hazajárunk – még mutogatós bácsit, felhevült szerelmeseket is. Hetyke magabiztossággal figyeltem a világot. Mintha éreztem volna, hogy valamiféle színpadi pályám lesz, s a színpadhoz mindenképpen kellenek a tapasztalatok. Nemcsak zenéltem, hanem énekeltem, sőt nagy versmondó is voltam már kisgyerekként” – mesélte Hűvösvölgyi Ildikó.

Hűvösvölgyi Ildikó / Fotó: MTVA

“Együtt kezdtem Rohmann Imrével, Schiff Andrással, eggyel felettem járt Ránki Dezső, Kocsis Zoltán. A Zeneakadémia szellemét idéző légkörbe kerültem, ami azért falusi kislányként elég idegen volt. Korábban is hallgattam klasszikus lemezeket, az Operák könyve volt a mesekönyvem, kívülről tudtam az összes történetét, el is báboztuk őket a nővéremmel a magunk tervezte jelmezekbe öltöztetett figurákkal. Ám a konzervatórium: ott gyakorolni kellett, gyakorolni és gyakorolni. Én azonban sosem fértem a bőrömbe. 16 évesen ugyan felvettem az ének szakot – megfordult a fejemben, hogy operaénekesnő leszek – de már éreztem: nem ebben az intézményben találok az utamra” – emlékezett konzervatóriumi éveire a művész.

Az ének szak felvétele mellett elkezdett országos szavalóversenyekre járni. “Az egyiken ott volt Keleti István, az akkori ifjúsági amatőr színjátszás legendás teátrumának, a Pinceszínháznak vezetője, és megkérdezte: nem lenne-e kedvem náluk játszani? Lehetne ezt is a véletlenre fogni, de ma már azt hiszem, hogy így kellett történnie. A fénykorát élő Pinceszínházban Sörös Sándor, Szakácsi Sándor, Szerencsi Éva voltak a felettem lévő korosztály ismertté lett tagjai. Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája volt az egyik sikerelőadásunk Fodor Tamás rendezésében, amelyben Évikét játszottam, későbbi macskatársam, Gyabronka József pedig Ádámkát, Luciferit meg Korcsmáros György” – sorolta Hűvösvölgyi Ildikó.

Amikor jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, Horvai István és Kapás Dezső prózai osztályába került. Pedig abban az évben indult az első musical évfolyam Vámos László vezetésével. “Színésznek jelentkeztem, fogalmam sem volt, hogy musical osztály is indul. Az osztályvezető tanárok közül csak Békés András nevét ismertem, aki a hatvanas évektől rendezett az Operaházban is. Ő indította a párhuzamos prózai színészosztályt, bántam, hogy nem hozzá kerültem. (…) Akadtak gondjaim, méghozzá életemben először. Az történt, hogy Horvai István felvett egy kislányt, aki a felvételin nagyon talpraesett volt, majd első évben kiderült, hogy a helyzetgyakorlatok során alig több mint egy görcshalmaz. Nagyon gyerek voltam még, amely gyermekiség összesimult a pinceszínházi működéssel, de a főiskola már más tészta. Volt az elején egy helyzetgyakorlat, amelyben rózsákat dobáltam egy kisfiúnak, lelkesen, odaadóan. Ennyi tellett, mesevilágban éltem, nem csoda, egyik iskolapadból kerültem a másikba. A többiek hahotáztak, címet is adtak a produkciómnak: Rómeó és Ildikó. Osztálytársam volt Egri Kati, aki színházi szülők gyermeke. Velünk járt a nálam két évvel idősebb, fantasztikusan tehetséges Takács Kati is. Nem értettem, hogy miért jó, amit ők csinálnak, és miért nem jó, amit én? Nem bántottak, de éreztem, hogy Horvai tanár úr nem szeret, márpedig a szeretet repít, az ellentéte bénít. De nem hibáztatom: gyerek voltam és halálosan féltem. Amikor Beckett-gyakorlatokra került sor, inkább bevetettem magam a zongora mögé és a Török indulót játszottam megszállottként, csakhogy ne kelljen felmennem a színpadra” – mesélte a Kossuth-díjas színésznő.

A teljes interjú itt olvasható.