Király Dániel: “Nem azért lettem színész, hogy ugyanazt a darabot játsszam sikoltozó tiniknek”

2019 október 03. csütörtök, 7:46

Bemutatták első színházi rendezését, felmondott a Vígszínházban és csatlakozott a k2 Színházhoz. Király Dánielt az nlc.hu kérdezte.


Az nlc.hu cikkéből:

“Mindenki nagyon sokat dolgozik, főleg A Pál utcai fiúk szereplői, merthogy abból nagyon sok előadás megy. Mindenben benne vagyunk, ezek a fiatal srácok eléggé viszik ezt a színházat. Én a második legtöbbet játszó voltam egyébként, Csiby Gergő még nálam is többet játszott. Ő vitte a prímet. Az évadzárón mindig kiemelik a legtöbbet játszó színészeket, sőt még oklevelet is kapunk. Nehéz ez, mert arra sem volt időm, hogy színházba járjak, holott iszonyatosan fontosnak tartom, hogy tisztában legyek azzal, mi folyik a színtéren. Budapesten minden este van harminc színházi előadás, iszonyatosan pezsgő kulturális élet van itt, és én ebből kimaradtam az elmúlt néhány évben” – mondta Király Dániel.

Király Dániel / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Arra a kérdésre, hogy lett A Pál utcai fiúk előadásból ekkora szenzáció, a színész így válaszolt: “Mostanra már azért kicsit csillapodott. Nekem azért is volt nehéz megértenem mindezt, mert nem vagyok egy rajongó típus. Számomra nagyon nagy küzdelem volt ez, amióta elkezdődött. Nem tudtam mit kezdeni vele. Hihetetlen, hogy emberek versenyeznek, ki hányszor nézi meg. (…) Sejtettük, hogy nagy siker lesz, mert úgy volt kitalálva, hogy az legyen. Az volt a koncepció, hogy ez egy harminc évig futó darab legyen, mint anno A padlás. A regényt én nagyon szeretem, gyerekkorom egyik meghatározó olvasmánya. Olyan témákról szól, amik az aktuális fiatalságnak mindig sokat jelentenek. Ehhez csinált Dés László és Geszti Péter nagyon szerethető zenéket, olyanokat, amik slágerré válhatnak. Ehhez ők nagyon értenek, Geszti ráadásul a reklám oldalához is nagyon ért. Be tudták úgy harangozni, hogy az felkeltse az emberek figyelmét. Számunkra, akik játszunk benne – illetve én már csak játszottam – iszonyatosan meghatározó lett az életünkben. Első alkalommal pedagógusok és osztályok nézték meg, és mint a Beatlesnél, olyan visítozás volt a végén. Le akart szakadni a mennyezet. Azóta sem volt ilyen. Egészen döbbenetes volt. Emlékszem, hogy zavartan vigyorogva álltunk egymás mellett, és néztünk egymásra, hogy ez most mi… (…) ” – mesélte a Vígszínház egykori tagja.

A kérdésre, távol áll-e tőle az a fajta színjátszás, ami a Broadway-re vagy a Westendre jellemző, azt felelte: “Szerintem, aki a Broadway-en játszik, annak nagy valószínűséggel a Broadway volt a nagy álma. Ez volt az ő célja. Én nem azzal a céllal lettem színész, hogy napról napra ugyanazt a darabot játsszam sikoltozó tinédzsereknek éveken keresztül. Nekem ezek az évek nagyon hullámzók voltak. Előfordult, hogy már elegem volt, aztán egyszer csak megint erőt kaptam attól a sok szeretettől, ami felénk áradt.”

A Kozmikus magány volt az első rendezése, a darabot tavaly decemberben mutatták be a Házi Színpadon a k2 Színházzal közreműködésben. “Nagyon szeretnék még rendezni. Én az a fajta fickó vagyok, aki azt érzi, hogy akármennyit is dolgozott valamivel, az biztosan szar lett. Ami persze nem igaz, de egy rendezéssel kapcsolatban ez fokozottan ott van bennem. Nagyon szerettem csinálni, minden nehézségével együtt” – mondta Király Dániel.

A teljes interjú itt olvasható.