“Egyfajta felelősség is a sorsunk” – Köleséri Sándor válaszolt

2019 október 09. szerda, 8:12

Meg kellett küzdenie azért, hogy ne csak a termetét lássák, hanem a tehetségét is. Köleséri Sándort az nlc.hu kérdezte.

Az nlc.hu cikkéből:

“Külföldi filmekben talán többet szerepeltetnek kisembereket. Régebben főleg apró szerepeket kaptunk, például udvari bolond, apród, szolga. A Trónok harca óta egyébként a magyarok is elkezdtek alacsony növésű színészeket foglalkoztatni, Peter Dinklage elfogadhatóbbá tette a szereplésünket. Ilyen szempontból sokat köszönhetünk neki. Bátrabbak a rendezők, jobban bíznak bennünk, és nem csak a sztereotípiákban gondolkodnak, mernek nagyobb feladatokat is adni. Igaz, ő is a Jackassben kezdte. A Szigeten volt olyan, hogy engem is összekevertek vele. Angolul kérdezték meg, hogy csinálhatnak-e velem egy fotót. Amikor magyarul válaszoltam leesett az álluk és annyira be voltak állva, hogy nem értették, hogyan válaszolhatok a nyelvükön. Miután elmondtam, hogy nem én voltam benne, ott hagytak egy perc alatt” – mesélte Köleséri Sándor.

Köleséri Sándor / Fotó: Thália Színház

Arra a kérdésre, hogy hibáztatja-e azt, akinek nem jut eszébe jobb szó a törpénél, a színész így válaszolt: “Nézd, annak idején még névjegykártyám is volt, amin az állt: Köleséri Sándor törpe. Akkor meguntam, hogy amikor egy színházas vagy filmes emberrel beszélek telefonon mindig magyarázkodni kell. Próbáltam magam körülírni nyolc-tíz mondatban, ‘tudod, én vagyok az az alacsony termetű színész…’, mindig visszakérdeztek, ‘kicsoda, milyen színész?’. Mindig ki kellett mondanom, hogy törpe. ‘Jaa, hogy te vagy az, Sanyi!’ Úgyhogy ráírtam a névjegykártyára. Tudtam, hogy erről fogok eszükbe jutni, ha kellek egy szerepre, nem arról, hogy kis termetű. Félig hecc is volt, persze.”

“Nemcsak színészként, hanem emberként is hatok. Bármit csinálok, elég, ha az utcán megyek, ha csak úgy adom magam, akkor is képviselem a többieket. Lehet, hogy aki szembe jön velem, annak én leszek az első tapasztalata egy alacsony termetűvel. Sokan nem mernek kérdezni erről. Aki mégis, azzal őszintén és nyíltan kell beszélni. Így remélhetőleg megnyílnak ők is, tágul a világuk, nem gondolják majd azt, hogy misztikus lény vagyok. De ez szerintem ugyanúgy működik más fogyatékos ember esetén is. Egyfajta felelősség is a sorsunk. Rajtunk keresztül látják a sérülteket, és ítélnek meg minket” – mondta Köleséri Sándor.

A teljes interjú itt olvasható.