Schneider Zoltán: “Szükségem van fészekre, közösségre”

2019 október 12. szombat, 8:12

Nemrég mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban Székely Csaba Semmit se bánok című darabját, Elek Ferenc és Sztarenki Dóra mellett Schneider Zoltánnal a főszerepben. A Radnóti Színház művészét a 168 Óra kérdezte.

A 168 Óra cikkéből:

“Nagyon szeretem Székely Csaba darabjait, annyira valóságos, emberi karaktereket ír. Mintha nem is a szereplő beszélne, hanem én. A Semmit se bánokban Kormos Dominikot, a volt szekus ezredest alakítom. Valahogy rögtön jött, hogyan kellene megformálnom ezt a figurát. Eddig egyszer volt hasonló élményem, bár az filmnél. A Viszkisben a rendőrnyomozót játszottam, és még soha nem éreztem magamat annyira magabiztosnak, mint azon a castingon. Antal Nimród rendező az első próbafelvétel után azt mondta, menjünk tovább a következő jelenetre. A Semmit se bánok próbafolyamata is hasonlóan zajlott: az anyag szinte adta magát” – fogalmazott Schneider Zoltán.

Schneider Zoltán / Semmit se bánok / Fotó: Rózsavölgyi Szalon

“Én nem az őrült szadistát kerestem ebben a figurában, inkább az emberi drámáját akartam megmutatni. Dominik valóban hitt a múlt rendszer népi demokráciájában, és nem volt képes szembenézni a diktatúra véres valóságával. Rendőr ezredesként azt gondolta, a rendszert védi azzal, ha leszámol a nép ellenségeivel. Az volt a munkája, hogy a meggyanúsított civilekből információkat szedjen ki – bármilyen áron. Többször el is mondja a darabban, hogy ő csak a munkáját végezte. A dráma 2006-ban játszódik. Új világ van már Romániában, Dominik magányosan él egy külvárosi panelben, nyugdíjasként tengeti a napjait. Szívbeteg, szánalomra méltó öregember. Elhagyta a lánya is, amikor megtudta, mi mindent követett el az apja a belügynél” – mondta szerepéről a színész.

2001 óta a Radnóti Színház tagja. A kérdésre, gondolt-e ez idő alatt arra, hogy el kellene jönnie, Schneider Zoltán így válaszolt: “Nem, mert jól érzem itt magam, hűséges típus vagyok a munkában, a magánéletben is, szükségem van fészekre, közösségre, ahová tartozhatok. Nyugodt ember is vagyok, nem az a lázongó, nagy álmokat kergető típus. Nem is értem azokat a kollégákat, akik arról panaszkodnak, mikor fognak végre középen állni a tapsrendben. Nekem ugyanolyan jó a kis szerep, mint a nagy. Molnár Gál Péter írta egyszer Gobbi Hildáról: ő az egyik nap főszerepet játszott a Csirkefejben, a következő előadásban meg végighúzott egy vödröt a színpadon, de azt is úgy csinálta, hogy emlékezetes maradt. Ha Gobbi Hildának ez megfelelt így, én miért ugráljak? Nem arra vágyom, hogy középpontban legyek, hanem hogy jó előadásokat hozzunk létre. (…) A színész jövője, még ha társulati tag is, bizonytalan. De én belepusztulnék, ha szabadúszónak kéne lennem. Már az is megvisel, hogy tavaly óta a szomszédos építkezések miatt a Radnóti Színház több előadását a város különböző helyein kell játszanunk. Nekem minden előadáshoz van egy kialakított rutinom, és zavar, ha ez felborul.”

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.