“Egyszerűen gazdagabb lett vele a világ” – Vekerdy Tamásra emlékezik Tompa Andrea

2019 október 13. vasárnap, 9:20

Az alábbiaikban Tompa Andrea, a Színház folyóirat főszerkesztője emlékezik Vekerdy Tamásra, akit nemcsak pszichológus-íróként, de POSZT válogatóként is ismerhettünk.

Tompa Andrea Facebook oldalát itt érhetik el.

„Te mondd, és nem aggódnak nagyon a szülők, hogy a gyerekek még nem tudnak olvasni” – kérdezte Tamás úgy két éve. Ugyan én azt válaszoltam, hogy nem, de talán éppen bennem volt némi aggodalom, hogy tényleg… nem olvasnak még. De ahogy Tamás mondta ezeket a szavakat, azzal a lassú, mély, zengő, a mondat végét felkunkorító csodás hangjával, magam is megnyugodtam. Elvégre nem azért választottuk azt az iskolát, amely szorosan összekötődött Tamás egész életművével, hogy azt várjam, hogy benne első osztály végén egy gyerek helyesen írja le az ly-os szavakat.

A 84 éves korában elhunyt Vekerdy Tamással közölt egy korábbi, eddig nem publikált interjút a Magyar Hang. Az író, pszichológus beszélt a magyar oktatás hibáiról, a gyermeknevelésről és a mesék fontosságáról:

Tamás csodás hangján hallok rengeteg kemény, vicces, kritikus, ironikus mondatot, amivel szeretetét és kritikáját osztogatta. Sokszor utánoztuk is itthon, ahogy mond egy-két vicces frázist a fiúnkra.

Tamás életműve hatalmas, és kevesen mondhatják el magukról, hogy a tanításuk átment, az elvei, a szeretet és türelem alapú pedagógiája. De amiből legtöbbet osztott, az mégiscsak az emberi szeretet.

Először személyesen úgymond színházi vonalon ismerkedtünk, amikor Tamás a POSzT számára válogatott; ez volt az utolsó POSzT, amire elmentem (és ami botrányba fulladt) 2011-ben. Ez az interjú is akkor készült a három válogatóval. Utána színházban futottunk össze és szívesen beszélgetett, ha megszólítottam, márpedig picit mindig akartam hozzá kapcsolódni. Nagyon szerette a jó színházat és egyre kevesebb jót talált.

Tamást aztán ide-oda hívtam, nyilvános beszélgetésekre, és hagyta magát, mert szívesen ment mindig, hogy adjon magából. Amikor nem volt kedve jönni vagy cikket írni, nem nyúztam.

Aztán – most visszakerestem – 2014-ben „családilag” elolvasták az első két könyvem, a feleségével felváltva, és Tamás írt egy levelet, amit őrzök („lenyűgözöttség” szó szerepelt a tárgyban). A könyvek erős kapcsok – Tamás sok könyvet adott, én is neki mindent, amit írtam. Tamás nem csak szeretetet osztott és jót a világunkban, de arra is tanított, hogy ezt a jót mindig meg kell mondani, ahogy a rosszat is, oda kell tenni, ahová való. 
Időnként riadtan írtam neki, mikor bizonyos médiák épp az ő nevét használták felmosórongynak, olykor fogalma sem volt róla, nem törődött vele, vagy nem mutatta, nem ijedt meg. Számomra az is példaadó volt benne, ahogy az elmúlt években fáradhatatlanul és pontosan kritizálta ezt a magyar kormányt. 

Egyszerűen gazdagabb lett vele a világ. Nem tudom azt mondani, hogy ez most nincs. Hiszen van, amit adott, azt megkaptuk és dolgunk, hogy vigyázzuk.

Tompa Andrea

ÉLHETŐ KOMPROMISSZUMOK – Tompa Andrea Szilágyi Lenkével és Vekerdy Tamással beszélget.