Enyedi Éva:”Nem működik a leegyszerűsítés, nincsenek kész válaszok”

2019 október 14. hétfő, 7:03

Michael Haneke A fehér szalag című filmjének színpadi változatát mutatta be a Katona József Színház október 12-én, Ascher Tamás rendezésében. A több szálon futó bűnügyi történet 1913-ban játszódik egy észak-német főúri birtokon. A darab dramaturgja a Pintér Béla és Társulata tagja, Enyedi Éva. A 24.hu kérdezte.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, mi ragadta meg a műben, Enyedi Éva elmondta: “A kíméletlensége, a könyörtelensége, a komplexitása. Amióta anya vagyok, még érzékenyebben érint a gyerekek és felnőttek közötti viszony. Folyamatosan harcolok magammal, próbálok felnőni a feladathoz. Dolgom van ezzel a történettel. És közben lenyűgöz a krimiszerűsége, a sokrétűsége, a szikár, feszes dialógusok, a drámai helyzetek hitelessége, a sok jó színészi lehetőség – a lenyűgöző látvány mellett persze. Egyik műfajból a másikba átmenni mindig nehéz feladat, pláne ha remekművel van dolgunk – szóval, a kihívás is vonzott. Keményen dolgozunk azon, hogy hűek maradjunk a filmhez, mégis valami új szülessen.”

“A gyarlóság benne van az emberi természetben, eleve bennünk van a gonosz. Generációkról generációkra száll, és ezt próbáljuk megfékezni szabályokkal. A nevelés sok rossz tulajdonságot kipusztít, ugyanakkor legalább annyi jót is. Folyamatos harc, hogy végül is mivé lesz a gyermeki lélek. A szabályok elfogadása, a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat nagyon hasznos a társadalom szempontjából. Az ösztönös bosszúvágyat kielégíti a jogos büntetés. De a bűn megítélése időről időre, helyzetről helyzetre változik. Ráadásul a mi történetünkben mindenki áldozat és bűnös egyszerre. Nem működik a leegyszerűsítés, nincsenek kész válaszok” – tette hozzá az alkotó.

Haneke azt mondja: a politikamentes színház halott színház. Ennek kapcsán Enyedi Éva elárulta, azért is szerette volna színpadra alkalmazni a darabot, hogy felhívja a figyelmet a mai közéleti problémákra, a társadalom morális válságára.

“Ha az oktatást, a nevelést, a tudományt, a környezetre, a jövőre fordított figyelmet nézzük, láthatjuk a párhuzamot. Aki a következményekről, a felelősségről gondolkodik, az politizál, akkor is, ha a művészet nyelvén fogalmaz. Ilyen értelemben a mi előadásunk is politizál, kérdéseket vet fel. Természetesen nem direkt politizálásról van szó. A legkisebb egységen, a családon, a párkapcsolaton belüli mozzanatok következményei duzzadnak világméretű eseményekké. Egyébként Pintér Béla darabjai közül az egyik személyes kedvencem, a Szutyok is ilyen” – fejtette ki a színész-dramaturg.

Az Ascher Tamással való munkáról szólva kifejtette: “A munkamódszer alapvetően a rendező karakterén múlik. Színészként és dramaturgként is megpróbálok alkalmazkodni, persze nyilván számít, hogy min szocializálódtam, hogyan dolgoztam eddig. Dramaturgként akár utolsó este is kihúznék, átírnék jeleneteket, miközben színészként tudom, hogy ez mennyire zavaró lehet. De bármelyik oldalon vagyok és bármelyik társulattal dolgozom, mindenképp az ügy a fontos, és alapvetően a próbákon dől el minden.”

A Pintér Béla Társulat a tao vesztesei közé tartozik. Arról, hogyan tudnak továbblépni, Enyedi Éva elmondta: “Mindenhová pályázunk, ahová csak lehet. Valamennyi visszajön a taokorszakbeli támogatásokból, de a mértéke kiszámíthatatlan. Nem lehet előre tervezni, és ez nagyon sok alkotói energiát elvesz. Társulatot fenntartani folyamatos anyagi gondok mellett nagyon nehéz. Minden teher Béla vállát nyomja, akkor is, ha sokan segítjük a munkáját, és a tao körül kialakult helyzet cseppet sem kedvezett a művészi munkának. Például a Jubileumi beszélgetések című előadás olyan időszakban született, amikor Bélának nagyon konkrétan kellett reagálnia arra, ami éppen történik körülötte. Én nem szeretem a direkt módon politizáló színházat, de ha látom, hogy elkerülhetetlen, ha látom a hitelességét, akkor akár színészként, akár dramaturgként boldogan állok mögé. Béla előadásaira jellemző az árnyaltság, a burkoltság, de ezúttal a forma, a műfaj, a hapeningszerűség is megengedte, hogy direktebben fogalmazzon. Az anyagiakon kívül az egyeztetés nőtte ki magát meghatározó tényezővé, ami iszonyatosan megnehezíti a művészi gondolkodást. Mindenki több helyen dolgozik, sakkozni kell egyfolytában. A mi társulatunk nagyon jó működési rendszert hozott létre: az új darabot játsszuk a legtöbbször egy hónapban, de az egészen régieket is karbantartjuk. Ez jót tesz a színészeknek és a nézőknek is, de fenntarthatatlan, ha a helyszínektől kezdve a vendégművészekig mindenkihez alkalmazkodni kell. Az előadások csodálatosan működnek, tele van a nézőtér, minden előadásra várólista van, a nézők szeretetét tekintve tehát kiváltságos helyzetben vagyunk. Ez nyilván annak a kortárs népszínháznak is köszönhető, amit Béla a sokrétűséggel, a műfaji szabadsággal, az egyéni ízzel, eredeti humorral megteremt. A meg-megtörő alkotói energiát a nézőktől kapjuk vissza” – nyilatkozta Enyedi Éva.

A teljes interjú itt olvasható.