Színészírók, író színészek – Békés Itala, Gálvölgyi János és Bérczes László mesélt

2019 október 17. csütörtök, 6:02

A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata októberben a színészkönyvek témájával foglalkozott.

A beszélgetést vezető Seres Gerda három vendége, Békés Itala és Gálvölgyi János színművészek, illetve Bérczes László rendező írói tapasztalatai alapján kiderült, miért ír egy színész könyvet, mi jellemzi a beszélgetőkönyvet, és az is, mit jelent ebben az esetben a hitelesség.

Békés Itala írt könyvet a saját életéről és egykori kollégáiról, de adomakötettel is jelentkezett. A szenvedélyes színészkönyvgyűjtő Gálvölgyi Jánosról – alig negyvenévesen – írták az első könyvet, annak a szerzője kollégája, Rátonyi Róbert volt. Évtizedek múltán ez újra megjelent kiegészítve egy friss nagyinterjúval, az elmúlt évben pedig napvilágot látott egy meglepetéskötet, abban Gálvölgyi kollégái, barátai nyilatkoztak a pályára lépés fél évszázados jubileumát ünneplő művészről. Mindezek között több tárcagyűjteményét is kiadták. Bérczes László több portrékötetet jegyez, a beszélgetőkönyvek elkészítésében társszerzői olyan művészek voltak, mint Kovács Lajos, Cseh Tamás, Törőcsik Mari vagy Szarvas József. A meghívottak abban megegyeztek, hogy egy színészkönyv megjelentetése ma egyértelműen a kiadó luxusa, Gálvölgyi János még azt is hozzátette némi iróniával, hogy azokról a művészekről lehet megjelentetni könyvet, akiknek a rajongói tudnak olvasni.

Egy ilyen könyv különleges céllal készül. Ahogy Bérczes László fogalmazott, arra nem alkalmas, hogy egy színháztörténész abból rekonstruálja a történteket, mert az emlékezet csalóka, arra viszont jó esetben igen, hogy kiderüljön, milyen ember a beszélgetés alanya. „Engem őszintén szólva egyáltalán nem érdekel, hogy Törőcsik Mari 1962-ben vagy 63-ban játszotta el azt a bizonyos szerepet. Persze, biztosan fontos, de a könyvünk szempontjából ez teljesen mellékes. Ha őt a maga titkaival föl tudjuk mutatni, én elégedett vagyok” – mondta Bérczes.

És miközben Gálvölgyi János hozzátette, hogy természetesen az adatok pontosságát nagyon fontosnak tartja, megosztott egy történetet: „A Rátonyi által írt könyvben vannak rólam szóló vidám történetek. Ezeket a kéziratban elolvastam és elámultam. Gyerekkorom óta gyűjtöm a színészkönyveket, érdekel is a szakmám, és ráismertem, hogy az egyik Csortos Gyulával történt, a másik pedig valaki mással. Fölhívtam Robit, és elmondtam neki, hogy nagyon megható, de ezek nem velem történtek. Annyit mondott, hogy mostantól kezdve velem történtek. Ennyit a hitelességről. De a tényszerű dolgok hibái – mikor volt a bemutató, ki mit játszott – dühítenek.”

A portrékötet elkészítése, a felvett beszélgetések formába öntése sem könnyű feladat, és ez nem csupán azt jelenti, hogy el kell dönteni, monológ vagy párbeszéd kerüljön-e az olvasó elé. „A megírás a feladat, ami nemcsak annyit jelent, hogy szó szerint le van írva az, amit valaki mondott, mert ahhoz ő hozzátett még egy csomó gesztust, mosolyt, elhallgatást, köhintést, csendet. Ezeket nem tudjuk odaírni, de ki tudjuk fejezni, ha átformáljuk a leírtakat” – avatta be a közönséget Bérczes László a műhelytitokba. A beszélgetésen szó esett az önálló estekről is. Kiderült, Békés Itala kötetei valójában előadóestek anyagából alakultak át könyvvé, és annak a műhelytitkaiba is beavatta a közönséget Bérczes László, hogyan lett a Szarvas József-beszélgetőkönyvből színházi előadás.

Egy színészkönyvtől sok olvasó akarva-akaratlanul pletykákat vár. Ezt Békés Itala is megerősítette. „Az Égi játszótársak színészanekdotákat tartalmaz, és azokról a színészekről szól, akikkel Bajor Gizitől kezdve napjainkig együtt játszottam. Sok mindent megírtam, és sok mindent nem. Hévízen volt egy butikos, akinek ajándékba adtam egy könyvet – mert ott szoktam venni a ridikülöket, és szépet ad nekem –, és forszíroztam őt, hogy mondja meg, hogy tetszett neki. Én már csak olyan vagyok von Haus aus, hogy arra vagyok kíváncsi, mi a rossz, hogy őszintén mondja meg, mi az, ami nem tetszett neki. Tetszett neki, végül kibökte, hogy »csak…«. Na, erre voltam kíváncsi! »…tetszik tudni, nem elég zaftos.« Pontosan tudom, hogy az tetszett volna neki a legjobban, ami kimaradt a könyvből. De hát azokat nem írom le.” Bérczes László is felidézett ennek kapcsán egy, a Cseh Tamás-könyv őszinteségét számonkérő történetet, amit azzal zárt le, hogy „beszélgettünk sok mindenről, politikáról is, de nem akartam Cseh Tamást lehúzni a sárba, vagy – mert nekem a politika sokkal inkább a felszínt jelenti – nem akartam felszínesre fogalmazni, és ezeket a mondatokat inkább én szedtem ki. Nem akartam orbánozni, gyurcsányozni, azt belekeverni sokkal fontosabb dolgok, a gyerekkora, a szülei, a mozi közé. De tény, hogy hiányoznak belőle.” Abban a beszélgetőtársak egyetértettek, hogy a döntés mindig a szerző egyensúlyérzéken, érzékenységén, finomságán múlik. „Ha szereted az embereket és a kollégákat, sok mindent meg lehet írni, ami nem bántó” – adta meg a sorvezetőt Békés Itala.

A beszélgetés teljes leirata a Magyar Színházi Társaság honlapján olvasható. A Jó kérdés következő alkalmára november 11-én 17 órai kezdettel kerül sor a Katona József Színházban, akkor Messzire ment emberek címmel magyar színházi alkotók külföldi tapasztalatairól beszélgetünk. A vendégek Boross Martin rendező, Kolonits Klára operaénekes és Láng Annamária színművész lesznek, a beszélgetést Seres Gerda újságíró vezeti.

Fotók: Éder Vera