Hajdu Szabolcs: “Szépen fel kell kapcsolgatni a villanyokat”

2019 október 22. kedd, 7:45

Új bemutatója, az Egy százalék indián kapcsán a “saját hely” képzetéről és a hímsovinizmusról is beszélt a rendező a Magyar Narancsnak.

A Magyar Narancs cikkéből:

“Jó úton vagyunk. Felállítottunk egy diagnózist a független színházi csoportosulások túlélési lehetőségeiről, és eszerint kalkuláltunk. A mai paletta párját ritkítóan gazdag, sok az izgalmas, független projekt, a többségüket viszont havonta maximum egyszer-kétszer van lehetőség játszani. Ez pedig a teljes hiábavalóság, hiszen egy előadás csak akkor tud fejlődni, kiteljesedni, ha rendszeresen játsszák. A függetlenek pár nagyobb helyre, a Jurányiba, a Trafóba, a Szkénébe és az Átriumba szorultak be. Ezek az intézmények túlterheltek, nincs lehetőség többet játszani, ugyanakkor a befogadásért cserébe kizárólagosságot kérnek, talán mert azt gondolják, hogy egy másik helyszín elvinné a közönséget. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a közönség helyekhez szokik, és a különböző helyszínek nem ütik ki, inkább erősítik egymást. Egy sikeres előadás esetében a nagy nézettség a szájhagyomány útján még nagyobb nézettséget generál” – fejtette ki a rendező.

Hajdu Szabolcs

Hajdu Szabolcs szerint a független színházak elmúlt harminc évében az egyik alapvető csapdának az intézményesülés vágya tűnik, a “saját hely” képzete. “Egy saját hely működtetése annyi pluszfeladattal jár, amennyit ezek a kis színházi csoportok egy idő után nem bírnak el. Ha viszont országszerte találunk olyan elkötelezett embereket, akiknek van hitük, energiájuk működtetni ezeket a kulturális tereket, akkor összedolgozhatunk, és kiépíthetünk egy hálózatot, amelyben cirkuláltathatjuk az előadásainkat. Ezt a munkát ma már elvégezzük vidéken is, a rendszer így a végtelenségig bővíthető, és kevéssé függ az államtól. A tao megvonása minket semmilyen szinten nem érintett, mert ha kiesett egy játszóhely, volt másik négy, és kerestünk még egy ötödiket a biztonság kedvéért. Az új helyekkel ráadásul mindig új közönséghez is eljutunk. A körülmények persze meghatározzák a színházi formát. Le kell mondanunk a nagy víziókról: nem használhatunk extra díszletet, mert nem tudjuk szállítani, nem lehet öt-hatnál több szereplő, mert nem tudjuk kifizetni, és nem tervezhetünk nagy terekkel, mert nem állnak rendelkezésre” – hangsúlyozta a Látókép Ensemble alkotója.

Új előadásukról a rendező elmondta: az Egy százalék indiánban a menni vagy maradni kérdését vették újra elő, a darab másik alaptémája pedig a hétköznapi férfisovinizmus, és a “lassan már az egész országra stílusként rátelepedett, ‘keresztény’ macsó férfivilág elburjánzása” – fogalmazott Hajdu Szabolcs. “Egyebek mellett az a nyomasztó gondolat fogalmazódik meg az előadás során, hogy bizonyos viselkedési formák hetedíziglen vannak kódolva bennünk, és hiába próbáljuk ezeket magunk mögött hagyni, az első adandó alkalommal kibillenünk, és visszatérünk azokhoz a mintákhoz, amikről azt gondoltuk, hogy rég meghaladtuk” – tette hozzá.

A kérdésre, lehet-e valaki hosszú távon független filmes Magyarországon, azt felelte: “Én nem gondolkodom hosszú távban. Van sok ötletem, amit színházban és filmen is meg lehet valósítani. Ha szükséges, pályázok a Filmalaphoz is. Nincsenek ilyen típusú skrupulusaim. Amíg azt láttam, hogy a rendszer megváltoztatható közös kiállással, és szükség van szolidaritásra, addig lelkiismereti kérdés volt, hogy kívül maradjak rajta. A rendszer viszont egyre nagyobb, és a fogaskerekei egy irányba őrölnek. Ha elindulnék velük szemben, csak annyi történne, hogy az én kerekeim összetörnének. (…) Ma úgy látom, hogy teljesen értelmetlen a hatalom képviselőivel szkanderozni. A vitának már nincs értelme, mert teljesen más nyelvet beszélünk. Ha azt látjuk, hogy szisztematikus és agresszív elsötétítés zajlik, szépen fel kell kapcsolgatni a villanyokat. Személyesen kell megszólítani az embereket. Ha nincsenek partnerek, csinálni kell egyedül. Most ez van. Független filmet és független színházat csinálunk.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.