Müller Péter Sziámi: “Még mindig kiverem a biztosítékot”

2019 október 24. csütörtök, 15:59

Müller Péter Sziámi sokarcú személyiség, stílusosan mondva: több húron játszik. Most úgy érezte, eljött egy újabb összegzés ideje. Október 29-én az Erkel Színházban, gyermekkorának fontos helyszínén lép fel sok baráti vendéggel. A 168 óra kérdezte.

Müller Péter Sziámi / Fotó: Nánási Pál, szeretlekmagyarorszag.hu

Lapszemle:

“Egész életemben csak azt csináltam, ami történt velem” – így összegezte eddigi pályafutását egy interjúban. Erről szólva kifejtette:
“Sugallatos életet élek, valóban. Ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy mindig is azt csináltam, amit szerettem, és azokkal, akiket szerettem. A hangsúlyok olykor-olykor eltolódtak valamelyik egyéb tevékenység javára, de a dolgoknak mindig is volt egy közepe, mégpedig az, hogy elsősorban költő vagyok” – fogalmazott Müller Péter Sziámi.

A Dalszövegkönyv 1980-2005 összegyűjti ugyan a műveit, de klasszikus verseskötettel még nem jelentkezett. Ennek kapcsán elárulta:
“Egészen kiskoromtól kezdve verseket írtam, mindig is költő akartam lenni. Weöres Sándor a család jóbarátja volt, állítólag nekem írta a Bóbita egyes részeit. Elvittek hozzá, és tetszettek neki a verseim, ezért ő meg elvitt Kormos Istvánhoz. Nagyon jó mentorkörnyezetben lehettem volna tehát költő, de másképp alakult. Először jött a filmezés, aztán meg a rock “n” roll. Nem bánom, hogy így alakult. Majd ha egyszer úgy érzem, szusszanni kéne egyet, megnézem, hogy összegyűlt-e már egy kötetre való vers.”

A felvetésre, miszerint ezeknek a szövegeknek is köszönheti, hogy sosem kopott ki az alternatív zenei szcénából, úgy nyilatkozott:
“Pedig – noha nem hiszek a véletlenekben – valamennyire véletlenül kerültem bele ebbe a rockzenei világba, és azóta is makacsul részt veszek benne. Felkértek, hogy írjak szöveget egy zenekarnak. A szövegek elkészültek, de az énekes – aki a barátom, Menyhárt Jenő – hiába küzdött velük. Azt mondta, ez ilyen hamar megtanulhatatlan. Így jött az ötlet, hogy én énekeljem el. És így jött az URH, az újabb kaland. Ezekből a kalandozásokból áll össze az életem.”

Müller Péter Sziámi arról is beszélt, hogy a rádiók ma sem játsszák a dalait. “Egyszer már majdnem elkezdődött egy együttműködés-féle az egyik adóval, de aztán hívtak, hogy sajnos a főszerkesztő aggályosnak talált egy mondatot, mégsem tudják játszani a dalt.

Még mindig kiverem a biztosítékot, erre azért büszke vagyok.”

A felvetésre, miszerint a kultúrharc jegyében független színházakat lehetetlenítenek el, úgy fogalmazott :”Én azt vallom, hogy hiába uralja le a kultúrát a hatalom, hiába skatulyázza be és bélyegzi meg a szereplőit, mindenki, aki igazi művész, meg fogja találni az útját és az elismerést is. Ha máshogy nem, posztumusz. Nekünk ez a dolgunk, megtalálni a repedést, amin bejön a fény – ahogy Leonard Cohen mondta. Nekem is adtak már a kezembe röplapot, amelyen szembeállítottak olyanokkal, akikkel semmi bajom. Ez van. Nekünk egész életünkben az intoleranciával kell toleránsnak lennünk. Ennek kapcsán még egy fontos bibliai gondolat eszembe jutott: Ne üzekedj barmokkal!”

Október 29-én az Erkel Színházban a Living- Loving című ÉletHű-koncerten Miklósa Erika, Szinetár Dóra, Szakcsi Lakatos Béla, Dés László, Jávori Ferenc Fegya, Tolcsvay László, Novák Péter, Menyhárt Jenő, Kovács Antal és a Romano Drom, a Baltazár Színház művészei, Darvas Ferenc, az Angyalok Kara kórusa és a Free Voice Vokál is Sziámi dalait énekli és játssza.

A teljes interjú a 168 órában olvasható.
2019.10.24 – 56,57,58,59. ol
dal