“Hamarosan a legmélyebb drámába kell belépnem” – Borbáth Ottília válaszolt

2019 október 27. vasárnap, 7:06

40 éve költözött Magyarországra, előtte Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen játszott. 2019 őszétől a Spirit Színház újonnan megalakult társulatát erősíti, ahol Polcz Alaine Asszony a fronton című regényének monodramatizált színpadi változatát adja elő. A művésznőt a Deszkavízió kérdezte.

A Deszkavízió cikkéből:

“1979. október 16-án, negyven éve jöttem át Magyarországra, azóta élek itt. Kecskeméten kezdtem dolgozni, majd jött a Hököm Színház, ez volt Karinthy Márton első színháza, itt három Csehov-egyfelvonásost játszottam, Harsányi Gábor volt a partnerem. Később dolgoztam Pécsett, de ott csak egy évig voltam, mert leszerződtem a Jurta Színházhoz. Utólag nézve ez rossz döntés volt, mert ez volt az ország első magánszínháza, amiről elég hamar kiderült, hogy hosszútávon nem működőképes. A ’90-es évek elején visszaszerződtem Kecskemétre, ahonnan 1995-ben küldtek el. Új vezetés jött, húsz színésznek mondták, hogy nem tudnak nekik szerepet adni. Onnantól kezdve szabadúszóként dolgoztam. Szerencsére a tatabányai Jászai Mari Színház akkori igazgatója azonnal hívott szerepekre, és öt évadon keresztül foglalkoztatott” – mesélte Borbáth Ottília.

Borbáth Ottilia / Fotó: Spirit Színház

“A társulathoz való tartozás fantasztikus érzés, mert van egy biztonságot adó háttere az embernek. A szabadúszás is jó, de csak akkor, ha van feladat. Igazából mindkettőt szerettem, és mondhatni, félig-meddig még most is szabadúszó vagyok. Szeptembertől a Spirit Színház társulatához tartozom, de az eddigi szerepeimet a Pesti Művészszínháznál megtartottam. Ez egy utazószínház, amit szintén nagyon élvezek, mert az út során abszolút kikapcsolódom, szeretek a kollégákkal együtt lenni” – mondta a művésznő.

Nemsokára bemutatják az Asszony a fronton monodramatizált változatát a Spirit Színházban. “Nagyon nehéz a szövege, olyan súlyos mondanivalóval és cselekménnyel, amivel életemben nem találkoztam még. Én egy pozitív kisugárzású, jókedvű ember vagyok, bárhol negatív energiát észlelek, menekülök onnan. Nyomasztó érzés most egy olyan történettel azonosulnom, amelyben egy fiatal nőt tragédiák sora ért. Polcz Alaine 1944-ben ment feleségül Jánoshoz, egy zord, mogorva emberhez, akit azután is szeretett és vágyott, miután a férfi megfertőzte őt nemi betegséggel. Utána pedig több mint száz orosz katona erőszakolta meg. Miután megjárta a pokol összes bugyrát, elvégezte a pszichológiát, megalapította az első gyerek-hospice-t, tanított, könyvet írt. (…) Nagyon nehezen kezdek minden próbát. Gondolja csak el, mi ketten most itt nyugodtan kávézunk, beszélgetünk, de nekem hamarosan a legmélyebb drámába kell belépnem. Néha előfordul, hogy megállítom a próbát és kérem, hogy kezdjük el elölről. Olyan ez, mint amikor egy operaénekes behangol. Ugyanakkor, ezt az előadáson már nem játszhatom el, nem mondhatom a nézőknek, hogy bocsánat, most újra kezdem, mert eddig nem volt annyira jó. Őszintén megmondom, jelenleg rettenetesen félek. De meg kell tanulnom bízni saját magamban, le kell küzdenem ezt a félelmet” – hangsúlyozta Borbáth Ottília.

A teljes interjú itt olvasható.