Ellinger Edina: “Szenvedélyem lett ez a műfaj”

2019 november 04. hétfő, 15:55

A 70 éves Budapest Bábszínház igazgatóhelyettese a csalad.hu-nak adott interjúban úgy fogalmazott: számára az a legnagyobb öröm, hogy a gyermekek a bábbal azonosulnak, nem vele.

A csalad.hu cikkéből:

“Egy családban is kötődnek egymáshoz az emberek, jó kapcsolatban vannak, bíznak egymásban. Mi is ilyenek vagyunk. Vannak konfliktusok is, azt nem állítom, hogy rózsaszín felhőn ülünk, de ez így normális. Ennek a jó kapcsolatnak egyébként az az oka, hogy nálunk alacsony a fluktuáció. Persze, az is igaz, hogy ha Budapesten valaki egy professzionális bábszínházban szeretne dolgozni, akkor ez az egyetlen lehetősége” – mutatott rá Ellinger Edina.

Ellinger Edina / Fotó: Budapest Bábszínház

“Én például már a gimnáziumban is színjátszó szakkörbe jártam, és tudtam, hogy színházzal szeretnék foglalkozni, színész szeretnék lenni. Felvételiztem a színművészetire, de nem sikerült bejutnom. Különböző színházak stúdióiba is jelentkeztem, de azok is kudarccal végződtek. Mégis úgy éreztem, hogy alkalmas vagyok erre a feladatra, de akkor még nem tudtam, miért vagyok mégis sikertelen a felvételiken. Ma már tudom. A görcsös megfelelni vágyás volt az akadálya, a felvételiztetők meg a természetességet várták tőlem. Akkoriban a Kolibri Színház is stúdiót indított, ahol színészetet, bábszínészetet tanítottak. Az igazgatónak, Novák Jánosnak kellett verset mondanom, majd kaptam tőle egy kesztyűs bábot, és azzal is előadtam Tóth Árpád Láng című versét. Abban a pillanatban átvittem az energiát a bábba, elmúlt a görcsösségem. Laza és természetes voltam. Megtört a varázs, felvettek. Akkor, ott a Kolibri Színházban találkoztam először bábszínészekkel. Két évet töltöttem a Kolibriben, amikor elindult a bábszínész szak a Színművészeti Főiskolán. Így lettem diplomás bábszínész, szenvedélyem lett ez a műfaj” – mesélte a bábművész.

A kérdésre, hogy egy bábszínésznek is van-e szerepálma, Ellinger Edina így válaszolt: “Nekem volt. Puckot szerettem volna játszani. Harmadik éve voltam a bábszínház tagja, amikor egy cseh bábrendező rendezte a Szentivánéji álmot. Megkaptam Puck szerepét. És nem voltam jó benne. Nem találtam meg magamban azt a vadócságot, öntörvényűséget, amit ez a szerep igényelt volna. Nem is hiszek már a szerepálmokban, abban viszont igen, hogy a szerepek megtalálnak, egyik másik arcul is csap.”

A teljes interjú itt olvasható.