Molnár Piroska: “Vigyázott rám az élet”

2019 november 12. kedd, 10:00

Hét éve a Thália Színház tagja, az évad első két bemutatójában is színpadra lépett. Molnár Piroskát a Deszkavízió kérdezte.

A Deszkavízió cikkéből:

Az Egy csók és más semmiben a Thália Színház társulatának mindhárom új tagja játszik. “Nagyon jó próbafolyamat volt ez is, amilyen egy könnyed, zenés vígjátéknál lenni szokott, és öröm volt az újakkal együtt dolgozni. Zayzon Zsolt régi kollégám, nem játszottunk még együtt, de ismertük egymást, a fiatalokhoz viszont még nem volt szerencsém eddig, de úgy éreztem, mindannyian hamar megtalálták a helyüket. (…) Ismerem én is azokat a városi legendákat, amik arról szólnak, hogy a színészek mennyire féltékenyek tudnak lenni az újonnan érkezőkre, de ezek általában nem igazak. A tehetséget mindenhol befogadják, nagyon kirívó embernek kell lennie annak, akit valahol, valamiért ne várnának tárt karokkal. Örültünk annak, hogy új színekkel gazdagodik a társulat” – mondta Molnár Piroska.

Molnár Piroska

“Bonyolult a világ… és ha már ezt a gyönyörű hivatást választottam, akkor megpróbálok valamit a színpad segítségével visszaadni, picit jobbítani a helyzeten. A színház nagyon alkalmas arra, hogy gondolkodásra késztesse az embert. Ebben a Hauptmann-darabban is, a Bernd Rózában van két teljesen különböző fiatal. Az egyikük nagyon mélyen vallásos, a másik pedig élvezi az életét, ők nem is jönnek ki jól egymással, és amikor az előbbi istennel példálózik, a hedonista erre azt mondja, ‘az sem teljesen keresztényi, ahogyan te pislogsz’. A színházban rengeteg olyan mondatot hallani, és olyan helyzeteket lehet látni, amik után hazafelé a néző elgondolkodhat, összehasonlíthatja a saját életével, a körülötte történő eseményekkel. Még ha csak szórakozni is akart, akkor is kap útravalót” – hangsúlyozta a művész.

Arra a kérdésre, hogy a kaposvári, a katonás és a nemzetis évek után meglepte-e, hogy anno megkeresték a Tháliától, Molnár Piroska így válaszolt: “Nem lepett meg, ismertem Bereményi Gézáékat, tudtam, hogy bízhatom bennük, másfelől 50 évet végigjátszottam csupa komoly és nagy szerepekkel, itt volt az ideje, hogy megmutassam magam más műfajban is. Sajnos egyre nehezebben bírom erővel, és ha itt megelégszenek azzal, hogy olyan kicsi, de azért fontos szerepeket játszom, amik nem vesznek annyira igénybe, akkor boldog vagyok.”

Azt mondja, pesszimista, mégis boldognak tűnik. Ennek kapcsán kifejtette: “Mi a boldogság? Leéltem 74 évet úgy, hogy nem volt háború, nem fáztam, nem éheztem… mindig jó emberek vettek körül, többet mit kívánhatok? Az elmúlt nemzedékek, a szüleim két világháborút is átéltek, én ’56 alatt egy kis faluban voltam, ahol egy puskalövés nem dördült, észre se vettük mi történt, sőt boldog voltam. Édesanyám nagyon jól főzött, és az összes fiatal tanár, aki nem tudott hazamenni Pestre, ott ragadt a faluban, átjártak hozzánk, jót ettünk, én pedig ott voltam ebben a nyüzsgő, élettel teli közegben, ismerősök körében. Szegények voltunk, de ezt soha nem éreztem, édesanyám amit lehetett, mindent előteremtett. Gyerekkorában az ember viszont ezt nem veszi észre, nem úgy értékeli, mint felnőtt fejjel… A főiskolára is elsőre felvettek, a pályám is jól alakult, mindig Szűz Mária kötényében voltam, vigyázott rám az élet.”

A teljes interjú itt olvasható.