Máté Gábor: “Elvben most jön majd az aranykor”

2019 november 15. péntek, 7:43

Nagy Zoltán Szép csendben című filmjében egy 60 éves karmestert játszik, aki problémás viszonyba keveredik egy 14 éves lánnyal.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

MeToo-ról, tanításról, filmezésről, a taotámogatás megszűnésének előzményeiről és következményeiről, a Katona helyzetéről, valamint a főváros új politikai vezetéséről kérdezte Máté Gábort a Magyar Narancs.

Lapszemle:

A filmről szólva Máté Gábor elmondta: “Úgy tűnik, MeToo-film. Miután mindenki ezt nyaggatja, azt gondolom, azzá válik. A mostani helyzetben az. De a MeToo-mozgalom nélkül is elkészült volna a film, a rendező már régóta dédelgette ezt a sztorit, s a botrányok kirobbanásától függetlenül csinálta meg. (…) Különös, érzékeny történet arról, milyen nehéz sorsa van egy iskolai közösségnek, ha egy meghatározó tanár valamilyen hatást gyakorol a gyerekekre.”

A kérdésre, változtatott-e ez a szerep vagy akár a különböző MeToo-történetek az oktatáshoz vagy a diákokhoz való viszonyán, esetleg a komfortérzetén, Máté Gábor úgy felelt: “A komfortérzetem rosszabb lett, de más nem változott. Természetesen az ember gyanakvóan figyeli önmagát, mi mit jelent, melyik mondatot lehet mondani, és melyiket nem, mert amelyikről eddig azt hitte, hogy lehet, esetleg már nem biztos. Óvatosan közelítek egy-egy kérdéshez. De alapvetően nem változott meg sem a viszonyom a növendékeimmel, sem az elgondolásom arról, hogy mit kéne csinálni. Az más kérdés, sokkal visszafogottabb vagyok, egy felvételin például az akadémikusabb megoldást választom.”

Tarlós István közbenjárásával valamennyi fővárosi fenntartású színház valamivel több taokompenzációt kapott, mint amennyit a 2018-as jegybevétel alapján lehívhatott volna. Így ez évre biztosítottá vált a Katona működése. Arról, mi lesz jövőre, a direktor úgy vélekedett: “A Katona 6 millióval kapott többet, mint amit nem “lehívhatott volna”, hanem össze kellett volna gyűjtenie a gazdasági igazgatónak. Továbbá még nem kaptuk meg a tao helyébe lépő többlettámogatás teljes összegét. Bizonytalanság van a tao helyettesítését, a jövőt illetően. Azt ígérték a döntéshozók, hogy fognak változtatni, javaslatokat fogadnak el. De nem tudom, valójában mi történik. Nincs szabályozva az eljárásrend, és a döntéshozatal folyamatáról sem lehet semmit tudni.”

A Pesti Magyar Színház 800 millió, a Nemzeti Színház 400 millió forint taokompenzációt kapott, ötször annyit, mint amennyi az előző évi jegybevétel alapján járt volna, ha megmarad ez a támogatási forma. Mint ismert, a magánszínházak különösen rosszul jártak. A Jurányi nem kapott egy forintot sem. Erről szólva Máté Gábor kifejtette: “Vannak, akik jól jártak, és vannak, akik rosszul. Ez így nincs rendben. Nem azok a színházak követtek el visszaéléseket, amelyek rosszul jártak. A feltételezetten valódi bűnöket elkövetőkkel nem tudni, mi történt. Valószínűsíthető, hogy semmi. Igazából az egész taoügy azért volt jó lehetőség, mert mindenki, aki rendesen dolgozott, az előző évi jegybevétele maximum 80 százalékát megkaphatta, és a függetlenek éppúgy kihasználhatták ezt, mint a magánszínházak vagy a kőszínházak. Most, hogy ez politikai döntés alapján megítélt állami támogatássá változott, bizonyos színházak, amelyek egész struktúrát építettek ki, ahol komoly szakmai tudás, komoly művészi és háttérszakmai munka folyt, hirtelen bajba kerültek. A legnagyobb probléma, hogy nincs finanszírozási koncepció a színházi struktúrákról, bizonyos dolgok nincsenek kimondva, nincs újragondolva a független szféra, pedig ezt az egész szakma régóta szorgalmazza. A független színházi fogalomba nagyon sok minden belefér, hisz” bizonyos szinten a magánszínházak is a függetlenekhez tartoznak.”

A felvetésre, miszerint korábban kifejezetten pozitívan nyilatkozott az előző főpolgármester-helyettes, Szalay-Bobrovniczky Alexandra munkájáról, elárulta: “Tarlós István párszor deklarálta, hogy én vagyok az egyetlen igazgató, akivel nem tud jól kijönni. Amikor A bajnok miatt atrocitások érték és anyagi megvonás sújtotta a színházat és engem mint igazgatót, senki sem volt szolidáris a Katonával, még csak aggódni sem aggódtak a kollégák. Sőt, igazgató kollégák asszisztáltak az állami támogatás csökkentéséhez. Szalay-Bobrovniczky ambiciózus, fiatal, igen, fideszes politikus volt, aki politikai törekvései miatt, vagy csak azért, mert szereti a kultúrát, szívügyének tekintette a munkáját, sok mindent el tudott érni, meghallgatták. Beállt a színházak mögé, a Katona mögé is ugyanúgy. Most (az önkormányzati választások után, a szerk.) nem tudjuk, hogy konkrétan mi lesz. Az a kérdés, hogy annak, aki ezzel a területtel foglalkozik, milyen mozgástere van vagy lesz. Nem tudom, hogy egy ilyen szituációban, amikor nem ugyanaz a pártállás – tudvalevő, jó néhány pártról van szó -, mi van a háttérben. A Katona ugye balliberális színháznak van bélyegezve. Elvben most jön majd az aranykor, de az még a Katona életében sosem volt a rendszerváltás óta.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

Magyar Narancs 2019.11.14 – 32,33,34. oldal