Boross Martin: “A jelenben sem lehet élni víziók nélkül”

2019 november 17. vasárnap, 7:43

A Stereo Akt kísérleti előadásának apropója az Európai Unió és annak állampolgárai. Boross Martint, a European Freaks rendezőjét, a társulat vezetőjét a Szintézis Online kérdezte.

A szintezisonline.blog.hu cikkéből:

“A társulattal dolgoztunk már korábban Németországban is. A produkciót a berlini Magyar Intézetben mutattuk be. Ennek egyik változatát látták akkor a tübingeni színház újdonsült vezetői, akik – felbuzdulván a látottakon – megkértek minket, hogy csináljunk náluk is egy hasonló témájú és formájú előadást. Még azt sem kötötték ki, hogy színészeik mindenképpen szerepeljenek a a produkcióban. Nagyon kísérleti és bevállalós, merész ajánlat volt ez a részükről. Ez volt az első angol nyelven játszott előadásuk az első, általuk vezetett évadban. Ráadásul nem is a színházban, hanem egy elhagyatott moziteremben volt a bemutató, a koncepció is újdonság volt számukra, ugyanis mi azzal az elképzeléssel álltunk elő, hogy az előadásba helyi lakosokat is bevonnánk, az ő közreműködésükre is számítanánk az alkalmazott fókuszcsoportos kutatás formai keretében. Szükségünk volt tizenöt tübingeni lakosra, akik aztán később az előadás részeivé is váltak. Minden produkcióban más és más kombinációban vett részt öt-öt ember” – számolt be Boross Martin.

Boross Martin / Fotó: librarius.hu

A rendező elmondta, az előadás minden szereplőjével dolgozott már korábban, de más-más előadások kapcsán. Ebben a kombinációban most találkozott először a csapat januárban, amikor elkezdték a próbákat. Noha ez a társaság új összetételű, azóta már a második projektükön dolgoznak együtt: a tavaly novemberben bemutatott, Promenád című buszos színházi utazás filmes változatát is közösen hozták létre. A European Freaks németországi bemutató sikerén és élményén felbuzdulva pedig még aznap kijelentették, hogy ez a Stereo Akt új állandó társulata.

“Németországban valami olyasmit érzékeltem, hogy annak a puszta ténye, hogy civilek vannak a színpadon, és ők teszik ki az előadás felét, számukra nem volt meglepő gesztus. Náluk kevésbé éreztem humorfaktornak, élményfaktornak és főszereplőnek a civileket, mert a közönség nem reagált a megszólalásaikra, a megnyilvánulásaikra annyira hevesen. Németországban jobban figyeltek az előadói gesztusok megformáltságára, a struktúrára, a tartalmi oldalra, azon belül is a közéleti részre. A magyarországi bemutatónk során pedig azt tapasztaltam, hogy meglepődött a közönség azon, hogy az előadás majdnem egyharmadába bevontunk egy teljesen kiszámíthatatlan faktort, noha mindezt esztétikailag kontrolláltan, kitaláltan és megszerkesztetten tettük. Mégis, érződött az esztétikai és tartalmi szabadság. Látszott, hogy nagyon is kipattant a nézők szeme, amikor megszólaltak a civil résztvevők. Azt is észrevettem, hogy noha arról volt szó, hogy hogyan látjuk közös, európai jövőnket, milyen közös értékeink vannak, miközben a közösségről nagyon is egyszerű felületen, az európai szimbólumok használatával beszéltünk, mégis, a legtöbb néző személyes aspektust emelt ki, amikor beszélgettem velük az előadásról. Ahhoz a részhez tudtak leginkább kötődni, amikor a kollektív nagy bűneink, félelmeink közül a produkcióban a korrupciót, az antidemokratikusságot és a rasszizmust emeltük ki. Ebben a részben ezek a bűnök személyes szintre kerültek a civilek által elmondott történetek alapján. Ebből is látszik, hogy nem akkor válik egy téma közérthetővé és univerzálissá, ha ki van nyitva és tág, ha európai szintre emeljük, hanem épp az működik a nézőknél Magyarországon, ha a személyesség szintjére viszünk le egy adott témát. Így lett ennek a résznek is óriási ereje” – mondta Boross Martin.

A teljes interjú itt olvasható.